*Eli*
Amikor az a srác Momo fejéhez fogta fegyverét, a szívem kihagyott párat a rémülettől, és most elvitte őt. Pár másodpercig csak álltam egy helyben majd észbe kaptam, bepattantam kocsimba, és megpróbáltam utolérni a piros BMW-t, ami sikerült is. Követtem amilyen óvatosan csak tudtam. Szöul legszegényebb negyede felé tartottak, pontosabban egy rész felé, ahol a drogdílerek törzshelye volt.
- Na ne már, hogy ez is szív... - beszéltem magamban, de jól gondoltam, mert az autó pont azelőtt a raktár előtt állt meg, ahová ezek az emberek járnak. Láttam, ahogy S kirángatja Momot a kocsiból, és kézen fogva besétálnak. Nem akartam kiszállni a kocsiból így hát megvártam míg kijönnek. Tudtam, egyedül nem fogom tudni megmenteni Momot, segítséget kell kérnem, és tudom is kitől.
Mikor végre kijöttek beindítottam a kocsi motorját és amilyen óvatosan csak tudtam, követtem őket. Egy szórakozó hely felé tartottak. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, így minél hamarabb kell cselekednem. Megragadtam a telefonom, és már tárcsáztam is a számot. Pár másodperc, és végre felvette.
- Mit akarsz? - kérdezte kicsit sem kedvesen.
- Nézd! Tudom, hogy utálsz, és a föld alá kívánsz, de szükségem van a segítségedre. Momoról van szó! - mondtam. Nagy sóhajtás.
- Rendben. 10 perc múlva a parkban. - egyezett végül bele majd lerakta a telefont. Azonnal a park felé vettem az irányt. Kiszálltam, és idegesen járkáltam ide-oda. Végre megérkezett a srác is.
- Nos, miről van szó? - kérdezte. Mikor arcára néztem, ledermedtem. Arca lefogyott, izmai már nem a régiek. Jobb tenyerén egy heg fut végig.
- Mi történt veled? - tértem el a tárgytól.
*flashback*
*Hoon*
- Hoon mire készülsz? - nézett rám aggódva Dongho.
- Semmi közöd hozzá. - válaszoltam bunkón.
Miután úgy mond 'kibékültünk' a többiekkel igen csak megváltoztam. Momot mindennap láttam azzal, aki elvette tőlem, és ez nagyon megviselt. Nem ettem rendesen, lemondtam a sportról is. Mindent abbahagytam, és teljesen elvesztem. Hiába, hogy Kiseop és Soohyun próbáltak segíteni, mindent elutasítottam. Egyedül talán, aki tényleg komolyan tartotta bennem a lelket, az Dongho volt.
- Ne csináld kérlek! - hullt le egy könnycsepp arcáról. Ott állt a zárt ajtót mögött, tehetetlenül, és én nem is figyeltem rá. Már csak annyit vettem észre, hogy tenyeremből ömlik a vörös vér le a lefolyóba. Végső elkeseredettségemben már készültem volna csuklómat is megilletni egy vágással, amikor a fürdőszoba ajtaja betört, és Dongho kikapta kezemből a vágó eszközt.
- Normális vagy? Te tényleg megőrültél! - folytak könnyei megállás nélkül. A kést ledobta a mosdókagylóba és karjaimba vetette magát. - Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet érted? - nézett mélyen a szemembe. Ekkor valami megváltozott bennem. Ilyet még nem éreztem egy fiú iránt sem. Mintha szerelmes lettem volna belé. Végül bólintottam és magamhoz öleltem szorosan. Bár a heg, ami a vágás miatt megmarad, mindig emlékeztetni fog rá kit is szerettem mindennél jobban, most úgy érzem nem kell más, csak is ez a félénk kis fiúcska karjaimban.
*end of flashback*
*Eli*
- Történt pár dolog, de ezek most lényegtelenek. Mondd miben segítsek? - tért vissza a lényegre.
- Momot elvitte S. - mondtam végül. Mit vártam tőle, meglepődött.
- És mégis hogy tudnék segíteni én? - kérdezte.
- Mindenkinél jobban ismered a drogdílerek főnökét, ezért téged kérlek, segíts nekem megmenteni Momot. - könyörögtem. Hosszas töprengés után, de beleegyezett. Megbeszéltük, hogy AJt, Soohyunt és Kiseopot is beavatjuk a dologba. Többen okosabbak vagyunk.
- És mégis mit akartok tenni? - kérdezte AJ.
- Először is megkeressük Seunghot és Momot. Aztán szépen követjük őket vissza a dílerekhez. Majd én bevetem ott magam, és amíg az akcióm megy ti szépen megmentitek Momot. - vázolta fel a helyzetet Hoon.
- Ez nem veszélyes? - nézett rá aggódva Dongho.
- De igen, és pont ezért maradtok ti itthon Kevinnel. - mondta, nem is..parancsolta Hoonim.
- De én is akarok segíteni! - háborodott fel Ho.
- Segítesz, azzal, hogy itthon maradsz. - fordult vissza felém a fiú. Erre Ho bevágta a durcát és Kevin háta mögé kuporodott.
- Szóval 10 perc múlva indulunk. Eli te AJel mész a te kocsiddal, én pedig Kiseoppal és Soohyunnal az enyémmel. A raktár bejárata előtt találkozunk pontosan 9 órakor. Ott majd a többit. - utasított mindenkit Hoon. Bólintottunk és felszerelkeztünk mindennel. Igen mindennel. Fegyverekkel. Ekkor Kyu lépett be a szobába.
- Ti mit csináltok? - érdeklődött. AJ aggódva nézett rám.
- Megmentjük a barátnődet. - szólta el magát Kiseop.
- Mivan?! - nézett nagyot a lány.
- Barom arcú.. - jegyezte meg Dongho Seopnak.
- Kyu elmagyarázok mindent majd. - mondta komolyan AJ - De most mennünk kell. - nyitotta volna már az ajtót, de Kyu megállította.
- Mi történt Kicsivel? - szemei megteltek könnyeivel.
- Elrabolták. - mondtam.
- Veletek megyek Eli! - szögezte le.
- Nem lehet, túl veszélyes. - Próbálta visszatartani AJ mindhiába.
- Nincs időnk. - mutatott Hoon az órára, majd mind megindultunk a kocsik felé.
- Kérlek vigyázz magadra. - ölelte meg szorosan még utoljára Dongho Hoont. Hát jó.. A srác bólintott és beszállt a kocsijába.
- Kevin figyelj Hora, rendben? - fordultam felé. - Aggódom érte..
- Ne aggódj, minden rendben lesz vele. - mosolygott biztatóan Kev. Majd végül én is bepattantam a kormány elé.
Megyek Momo, ne aggódj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése