Hoont elvitte a rendőrség, Kyut a mentősök próbálták újra éleszteni, de már nem tudták megmenteni. Hm. Milyen vacak az élet. Egyszer azt hiszed minden rendben aztán jön a forró kása. Először Elial való szakítás, utána az elrablás, és végül Kyu. Azt hittem, hogy végre minden rendben lesz, de nem.
A mentősök leápolták sebeinket majd elmentek.
- AJ - tettem kezem vállára. Szemei a semmibe meredtek. - Gyere, menjünk haza. - öleltem át, és megindultunk. A kocsiban néma csend uralkodott, hiába, hogy öten voltunk. Hazaérve Jae a földre rogyott, és könnyei megeredtek. Leültem mellé, és átöleltem.
- Minden rendben lesz! - suttogtam én is könnyeim közt. - Nézz rám! - parancsoltam neki. Felemelte fejét, és vörös macska szemeivel rám nézett. - jobb helyen van! Nyugalma lesz, és vigyáz rád. - próbáltam hozni jó formám, de én is a legjobb barátnőmet vesztettem el.
- Szeretnék egyedül lenni. - mondta.
- Rendben. - majd a többiekkel átmentünk Kyu házához ahol Dongho és Kevin várt.
- Megjöttetek végre! - futott elénk vidáman Dongho, de amint meglátott minket lefagyott a mosoly arcáról. - Ő hol van? - kérdezte félve Ho.
- Rendőrségen. - felelte Eli.
- És Kyu? - jött Kevin is az ajtóhoz. Mindenki csöndben volt, már szinte zavaró csöndben. - ugye nem? - aggódott Kev.
- Meghalt. - mondta végül Kiseop. Igen, köszi Seop, jó, hogy emlékeztetsz...
Kevin szájához kapott, majd közelebb jött hozzám, és átölelt.
- Sajnálom. - hangja elcsuklott.
- Le szeretnék pihenni. - mondtam. Kevin rám nézett, végig mért, majd beinvitált a szobába. Lefeküdtem az ágyra, a takarót fejemre húztam, és sírtam. A fiú leült az ágy szélére, megfogta kilógó kezem, és el kezdett dúdolni egy dalt.
- Van, amit jól teszel, és van, amit nem. Habár fárasztó is, lesznek még napok, min mosolyoghatsz... - majd szépen lassan álomba merültem.
Forgolódtam az éjjel, mert habár szép álmom volt, tudtam, hogy már nem lehet valós. Az álmomban minden rendben volt, anyu és Kyu is mellettem voltak. Elial boldogan éltünk kis házunkban a kis Esmeevel. Mindenki boldog, és felhőtlen az életünk...
*AJ*
Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy az, akit a legjobban szeretek már nincs köztünk. Felfoghatatlan számomra. Az, hogy ott előttem áldozta fel magát, hogy mentse Momot..nekem kellett volna ott lennem, vagy Elinak vagy bárki másnak, nem neki. Rettenetesen hiányzik.
Fekszem az ágyamban, piszkosan, fáradtan, és csak arra az egy pillanatra tudok gondolni, amikor elveszítettem, amikor a mentősök azt mondták, már késő. Vajon most követtem el, hogy ezt érdemlem? Az élet kegyetlen játékos, ok nélkül ad, és ok nélkül veszi is el, amire szüksége van. Azt reméltem, hogyha reggel felkelek minden úgy lesz, mint régen. Hogy Kyu mellettem fekszik az ágyon, és halkan szuszog, de nem így lett. A csendes szoba, ahol csak egy elveszett srác hangos szenvedését hallani.
Erőt vettem magamon, és elmentem lefürödtem. Megpróbáltam lemosni a mocskot még előző éjjelről. Habár én is végeztem pár emberrel, a rendőrök önvédelemnek jegyezték fel, és azt mondták, nem kell félnem, nem kell rendőrségre járnom az ügy miatt, ahogy Elinak és a többieknek sem.
Mikor elzártam a vizet, és kiléptem a hideg csempére, valaki halk dúdolását hallottam. Egy ismerős hang, egy ismerős dallam. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, és amilyen gyorsan csak tudtam, siettem a hang irányába, míg végül a nappaliban kötöttem ki. Ott ült a zongora előtt, fehér ruhában, és a közös egyik legszebb számunkat dúdolta, kezeit a zongora billentyűin pihentetve. Hosszú fekete haja ráborult vállára, így is kiemelve gyönyörű arcát. Nem hittem a szememnek, egyszerűen elkápráztató volt. Rám nézett, és elmosolyodott.
- Gyere szerelmem, tanítsd meg nekem zongorán ezt a gyönyörű számot. - hívott maga mellé. Én pedig engedelmeskedtem, mint egy kis kutyus. Leültem mellé, és elkezdtem játszani a dallamot.
- Először megmutatom, majd utána megtanítom neked. - mosolyogtam rá. Bólintott, majd figyelte ahogy játszom.
*
a dallam pedig az egyik leggyönyörűbb zongorajáték, amit az ember hallhat...:) tessék meghallgatni, mert ez is a fici része :)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése