Remember Me? - 30. Sajnálom

*Hoon*

Nem Hoon. Együtt kezdtük együtt is fejezzük be - visszhangzott fejemben. Nem kéne ezt tenniük. Nem vagyok jó ember, soha nem is voltam az. Hiába, kár volt 16 éves koromban elkezdeni ezt a dolgot. Most tessék, a barátaim is bűnhődnek pedig csak nekem kéne.
A nő az egyik bajtársam volt Tae mellett. Eve a neve. Akkoriban ő volt életem szerelme, de becsapott, átvert, és amellett, hogy az életem egy részét elvette még a családomat is meggyilkolta. Megesküdtem, hogy ha eljön az ideje megölöm, és most itt áll előttem. Eljött az időm.
- Viszlát Eve. - suttogtam. A nő pont felém fordult, én pedig lőttem. A golyó egyenesen a szívét találta el. Apja karjaiba zuhant, ahol utolsó szavai után örökre lehunyta szemeit.
- EVE - ordította fájdalmasan Seunghyun. A férfi rám pillantott, majd fegyvert ragadott, és elindult felém.

*Momo*

Teljesen meg voltam rémülve. Nem tudtam mihez kezdjek, fussak vagy ne fussak. Nem akartam, hogy bárki meghaljon, de nem tudtam mit tenni. Féltem. Összekuporodtam, és remegtem. Csak egy pisztolydörrenést hallottam, és a nő a férfi karjaiba zuhant. Utolsó szavai talán ezek lehettek: Szeretlek Apa! Nem tudtam pontosan kivenni a nagy zaj miatt. Mikor végre fel mertem állni láttam, hogy Hoonra fegyvert szegeznek.
- Megölted a lányomat... - mondta dühösen a férfi. - Most meglakolsz... - és a férfi fegyverét rám szegezte, majd lőtt. Vártam, hogy mikor fogok összeesni, hogy mikor fogom érezni a hűvös követ arcomon, de nem történt semmi. Szemeim összeszorítva álltam egy helyben. Amikor kinyitottam őket, nem hittem el, amit látok. Előttem feküdt, vérben ázva a barátnőm.
- Kyu... -suttogtam. A könnyeim maguktól megindultak, mintha soha nem fogynának el. Összerogytam és ölembe fektettem barátnőm hideg testét.
- Kicsi... - suttogta. - Én sajnálom. - mondta.
- Nem! Életben fogsz maradni, érted? Kyu nem hagyhatsz itt! - sírtam. - Hívjatok mentőt! - kiáltottam szét, de senki nem mozdult. Mindenki csak állt, és meredt rám. - Azt mondtam hívjatok mentőt! - ismételtem meg.
- Mindig is buta voltál Eun. - mosolygott keservesen a lány. - Miért hitted egy percig is, hogy meghalsz? Hm? Hoon megmentett. Köszönd meg neki szépen. - mondta halkan. Felpillantottam a fiúra. Csak meredt rám ijedt tekintettel, nem tudta mit tegyen.
- Vigyázz magadra. - szorította meg kezem barátnőm. Visszafordultam hozzá, és könnyes arcát figyeltem.
- Kyu.. Nem hagyhatsz te is itt.. - mást nem tudtam mondani. Ha őt is elveszítem, nem lesz családom. Egyedül maradok. Erre elmosolyodott. Majd szorítása gyengült, végül teljesen elengedte kezem.
- Hívjon valaki mentőt! Kérem! Bárki! - ordítottam.

*Hoon*

Nem hittem el, hogy megölte Kyut.
- Látod Hoon? Nem is a kis barátnődnek, de egy szerettének vége. - kacagott Seunghyun. - A bosszú olyan édes. - mosolygott kajánul. Dühös lettem, és megragadtam fegyverem, majd lőttem egyszer, kétszer háromszor. A férfi összeesett lánya mellé. A többi díler srácot illetve azoknak kurváit a srácok elkapták, és összekötözték vagy tudom is én, egyedül csak AJ meredt maga elé. Ilyen messziről is láttam szemében a könnyeket. Odafutott Momo mellé és Kyura borult. Szólongatta, simogatta, de a lány már nem felelt. Mire észbe kaptam már a mentősök, és rendőrök vettek minket körül. A bűnösöket mindet elvitték, hogy végre a legnagyobb drogdílerekhez méltó módon halálbüntetést kapjanak. A mentősök még a helyszínen megpróbálták Kyut újraéleszteni, de hiába. Meghalt, és mindennek én vagyok az oka. Hogy éljek így, hogy ennyi ember vesztette miattam életét?
- Hoon, minden rendben? - lépett hozzám Eli.
- Hogy lenne minden rendben Eli? - szóltam halkan. - Miattam halt meg. Miattam halt meg mindenki. - keltem ki magamból.
- Hé nyugodj meg.. - próbált nyugtatni.
- Hogy nézzek így bárki szemébe is? - temettem arcom kezeim közé. Ekkor egy puha kéz megérintette csupasz vállam, és felhúzott álló helyzetbe. A személy megölelt, és ekkor teljesen ledöbbentem. Momo volt az.
- Köszönöm. - suttogott fülembe. - Köszönöm, hogy megmentettél.
- Nem, én nem... - ellenkeztem. Kisírt szemeivel rám nézett, majd biztatóan mosolygott.
- Uram! Be kell vinnem a kapitányságra. - jött oda hozzánk egy férfi. Kezem bilincsbe verték majd a rendőrautó felé vezettek. Féltem, hogy börtönbe kerülök én is, bár megérdemeltem.
- Donghonak mondd el, hogy Szeretem. - fordultam még utoljára Soohyun felé, majd beültem az autóba, és elhajtottunk.