Remember Me? - 21. Segíteni fogok!

*Momo*

- Sajnálom, hogy csak így beállítottam...nem tudtam kihez menni... - törölgette szemeit.
- Semmi gond. Barátok vagyunk, nem? - simogattam vállát. Felcsillant a szeme, mintha valami eszébe jutott volna. 
- Nem tudom hogy fogok ebből kimászni... - vakarta tarkóját.
- Megoldjuk. - mondtam.
- Nem. Nem keveredhetsz bele te is. - váltott komolyra.
- Ugyan már. - legyintettem - Ez a legkevesebb. - próbáltam mosolyogni.
- Nem! - szögezte le. Meglepődtem, milyen komoly tud lenni.
- Majd visszatérünk rá. - kacsintottam. - de mesélj, mi van veled....régen találkoztunk. - igaz, hogy az éjszaka kellős közepe volt, de kíváncsi voltam, hogy éli életét ezen kívül.
- Háát... - kezdte.
- Hát? - néztem kíváncsian rá.
- Amióta szakítottunk nem volt barátnőm, a munkáról ne is beszéljünk...nagyon keveset keresek, épp hogy meg tudok élni belőle, bár az évek során, amit összegyűjtöttem mellé, az kicsit rásegít. - mosolygott.
- Értem. És merre laksz? Még mindig abban a házban? - volt a szüleinek egy kis nyaralójuk, odaköltözött 17 évesen.
- Már elköltöztem. Itt lakom 3 utcányira. - mondta.
-  De akkor hogyhogy nem futottunk eddig még össze? - csodálkoztam.
- Nem tudom. - vont vállat. - Elég is rólam...veled mi a helyzet? - nézett nagy szemekkel.
- Hát, hol is kezdjem. - vakartam fejem.
- Mondjuk az elején. - nevetett.
- Sshhh még Kyu felkel. - tettem szájára ujjam, amitől zavarba jött egy kicsit. - szóval...anyu nem rég meghalt...- kezdtem. Nagyot nézett.
- Micsoda? 
- Nagyon beteg volt. - ült egy fájdalmas mosoly arcomra.
- Sajnálom. - mondta együtt érzőn és megszorította kezem. Csak elmosolyodtam.
- Aztán bekerültem az orvosira Kyuval, ott megismerkedtem pár sráccal, akikről kiderült, hogy 7-ből 4 gyerekkori barátom, csak ugye nem emlékeztem rájuk, és végül megtaláltam a szerelmet egyikőjükben. - a végét megmosolyogtam meg kicsit zavarba ejtő is volt mesélni róla. Seungho figyelmesen hallgatta, de amikor a szerelemről meséltem arca szomorú és csalódott lett.
- Örülök, hogy bekerültél a suliba. Meg persze a barátodnak is. - mondta a végét már halkabban. Nem tudtam mire vélni ezt, ezért nem igazán foglalkoztam vele.
- Köszönöm. - pirultam kicsit el. - de ha jól emlékszem neked jó hangod van, nemde? - néztem kutyusszemekkel rá. - olyan rég hallottam már. - rebegtettem szempilláim.
- Najó, de csak a te kedvedért. - kacagott. Majd elkezdett énekelni. - You're my last love, neon nae majimak sarang You're my last love, kkeuteul hamkke hal saram Geochin sesange seo bada naen hanaye seonmul Nae nunape tto dareun gijeok, you're the last love. – énekelte. Még mindig olya gyönyörű hangja volt, mint régen. Míg hallgattam fejem térdemre hajtottam és behunytam szemem. Majd mikor kinyitottam szemeimet az ágyamban találtam magam. Ránéztem az órára és reggel 6-ot mutatott.

- Basszus. Elaludtam. – ültem fel hirtelen. Megtörölgettem szemeim, hogy kicsit jobban lássak majd belebújtam papucsomba és kicsoszogtam a nappaliba. Kyu a konyhában tett-vett viszont Seungho nem volt sehol.

- KYU! – kiabáltam a konyhába. A lány azonnal befutott.

- Mi történt? – nézet aggódva rám.

- Hol van Seungho? – bámultam az üres kanapé felé.

- Azt hittem már komolyabb baj van. – fújt egyet. – Elment. Hagyott egy kis cetlit az asztalon. – mutatott az üvegasztal felé. Odamentem majd elolvastam mi áll rajta. „Köszönöm, hogy segítettetek. El kellett mennem, mert… Eun vigyázz magadra! Itt a telefonszámom, majd beszélünk. SH.”  és egy telefonszám.

- Istenem ez az ember… - morogtam magamnak.

- Mit mondtál? – fordult felém Kyu.

- Semmit, semmit…Kyu én összekészülök és elmegyek. Majd beszélünk még. – Azzal gyorsan felöltöztem kicsit rendbe szedtem magam és már indultam is útnak. Útközben felhívtam a számot, ami a papíron állt.

- Haló? – szólt bele egy férfihang.

- Szia. Eun vagyok. – mondtam.

- Ó Eun. Nem hittem volna, hogy már most hívni fogsz. – nevetett.

- Hova mentél? Miért nem ébresztettél fel legalább mikor elmentél?? – aggódtam értem.

- Ennyire aggódsz? – éreztem, ahogy mosolyog a telefonba. – Olyan aranyosan aludtál, nem akartalak felkelteni. – mondta.

- Már hogyne aggódnék? Meg különben is megígértem, hogy segítek neked. – szögeztem le.

- Ezt már megbeszéltük. – komolyabb lett a hangja.

- Igen meg. És pont ezért fogok segíteni. – mondtam dühösen.

- Eun! – parancsolt rám.

- Figyelj, gyere át hozzám… - ekkor eszembe jutott, hogy nem tudja hol lakom. – Vagyis találkozzunk délután valahol a parkban és akkor megbeszéljük. Rendben? – egy pár másodperc szünet.

- Rendben. – egyezett végül bele.

- Jól van. – mondtam nyugodtabb hangon. – Akkor most leteszem. Délután 4-kor a kisparkban. Szia.

- Szia. – köszönt el és kinyomtam a telefont. Nagyot sóhajtottam majd elindultam hazafelé.

- Miért ilyen makacs egy…fhuuu…hogy lehet valaki ennyire bolond. – dühöngtem.

- Kicsoda? – hallottam egy ismerős hangot hátam mögül. Megfordultam és Eli mosolygott rám.

- Ó szia. – nyugodtam le egy kicsit.

- Szia. – csókolt meg. – Kiről beszéltél az előbb? – érdeklődött.

- Ááá csak egy fafejű bolondról… - forgattam szemeim.

- Éééértem. – nézett rám, mint egy hülyére.

- Naa. – ütöttem kezébe.

- Szeretlek. – nyomott egy puszit arcomra.

- Én is téged. – majd kézen fogva mentünk tovább.

- Délután mi csinálsz? – törte meg a csendet.

- Találkozóm van. – mondtam magam elé bambulva.

- Óó értem. És kivel? – mosolygott.

- Egy régi barátommal. – mondtam vidáman.

- Rendben. De ugye ma este már itthon alszol. – nézett kutyus szemekkel.

- Igen, te kis butus. Ennyire hiányoztam? – álltam vele szembe.

- Bizony. – nézett szomorúan.

- Bolond. – majd egy csókot leheltem ajkaira.

- Menjünk. – suttogta. Pár perc múlva már otthon is voltunk. Mivel nem tudtam nyugton ülni neki álltam takarítani. Mire az egész házzal végeztem már 3 óra volt szóval volt még 1 órám. Elmentem lefürödtem, majd felvettem egy kényelmes tavaszi ruhát és rá egy kardigánt. Feldobtam magamra egy kis szolid sminket és mire elkészültem már háromnegyed 4 volt, így ideje volt indulni.

- Még a végén azt hiszem randid lesz valakivel. – ölelt meg hátulról Eli.

- Ugyan már. – fordultam felé. – soha nem csalnálak meg és nem is foglak. – nyomtam egy puszit arcára. – na de megyek. – vettem fel kis topánkámat és elindultam a park felé.

**A dalszöveg részlet az MBLAQ - Last Luv című számából való.
Magyar fordítása: 

Te vagy az utolsó szerelmem Te vagy az utolsó szerelmem

Te vagy az utolsó szerelmem, az a személy aki örökre marad

Az egyetlen ajándék amit a zord világtól kaptam

Egy másik csoda a szemem előtt

Te vagy az utolsó szerelmem. 

Fordításért köszönet egy kedves barátnőmnek, Dórinak :) ♥ **