*Eli*
Akkor amikor kiléptem az ajtón, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig húzódik a dolog. Reméltem, hogy minden rendben lesz majd, de nem. Momo nagyon hiányzott, de a harag még mindig uralkodott felettem, így mellőztem őt. A suli elkezdődött és mindennap láttam őt. Szemei kisírtak és talán az alakja is vékonyabb lett. Ilyenkor legszívesebben odamentem volna hozzá és millió apró csókkal eláraztottam volna, de nem tudtam megtenni. Természetesen hiányoztak a közös éjszakák is, amiket nem pótolhattak az öröm lányok sem. Majd egy nap úgy döntöttem és felszedtem egy „jó” kis lányt. Amikor bemutattam AJnek és a többieknek tetteték, hogy örülnek, de már elég rég ismertem őket, ezért felismertem mi a helyzet.
A lányt Suzynak hívják amúgy. Ő teljesen abban a tudatban van, hogy életem szerelme, holott csak az űrt akarom kitölteni szívemben.
Egyik héten a suliban AJ mérgesen lépett oda hozzám.
-Muszáj ezt csinálnod? Nem látod szegény... - és fejével Momo felé bökött, aki épp Kyuval fordult volna fel a lépcsőnél. Vállat vontam és úgy tettem, mint akit nem érdekel.
- Szeretlek. - suttogta füleme Suzy. Elmosolyodtam és megcsókoltam habár semmi érzés nem volt bennem.
- Azt kérdeztem mióta vannak együtt? - hallottam Momo kiabálását. Szóval nem mondták neki. Ennek részben örültem is részben pedig nem. Tudtam, hogy még nem tudott elfelejteni, de én vagyok az oka, hogy tönkre tette magát.
- Nos? - fordult felém Dongho.
- Nos?! - nem értettem mit akar.
- Nem kéne kibékülnöd vele? - állt karba tett kezekkel.
- Nem. - szögeztem le. Megszólalt a csengő és mindenki indult saját órájára. Mikor vége volt az óráknak Suzy és én lent a lépcsőnél futottunk össze, ahol épp Hoon-Momo páros jött lefelé kézen fogva. Ez fájt nagyon, így nem bírtam megállni, hogy ne szóljak közbe.
- Nem hiszem, hogy ilyen hamar túl tetted magad. - mondtam gúnyosan. Megtorpant. Pár másodperc elteltével visszfordult.
- Pedig jó lesz ha megbékélsz a tudattal. - mosolygott.
- Reggel még nem úgy tűnt. - húztam fel egyik szemöldököm. Nem tudott mit felelni. Most megfogtam.
- Higgy a szemednek Eli. - mondta Hoon majd Momo elé lépett és megcsókolta. Próbáltam nem kimutatni, hogy legszívesebben agyonvertem volna szóval csak a meglepett fejet vettem fel.
- Viszlát. - kacsintott Hoon majd elmentek.
- Ch... - forgattam szemeim.
- Mi az édes? Kik voltak ők? - nézett nagy szemeivel Suzy. Kihúztam kezem szorító öleléséből és dühösen elindultam a kocsim felé.
- Eli várj már! - tipegett utánam a lány.
- Kérlek hagyj most. - fordultam vissza hirtelen amire picit megingott. Meglepetten nézett rám majd elindult az ellenkező irányba. Beszálltam az autóba és gyorsan hazahajtottam. Otthon az evőkészleteim nagy része és a fal bánta dühömet. Miután szétütöttem kezeimet a falnak támaszkodtam majd lecsúsztam a földre és csak bámultam magam elé mereven. Apró könnycseppek gördültek le forró arcomon, amikor csengetett valaki.
- Nyitva. - szóltam oda se figyelve.
- Jóóó reg... - hallottam Kevin elcsukló hangját. - Úristen Eli mi történt? - futott hozzám meglepetten. Nem feleltem. - Hisz te vérzel. - nézett kezeimre Kev. - Várj, egy percet. - és elszáguldott. Természetesen az elsősegély dobozért, mi másért. Ismerem már őt jól, ilyen helyzetekben soha nem lehet vele normálisan beszélni, mert csak fejmosást kapsz tőle. Pár perc múlva vissza is tért a dobozzal.
- Kev, hagyj. - suttogtam.
- Normális vagy te? Szét ütöd a fél falat a hotelban, a tányérokról nem is beszélve...mit szól majd az igazgató? És ember különben is, mire volt ez jó? Örülj neki, ha nem tört el egy ujjad sem. - na erről beszéltem. Megforgattam szemeim és figyeltem ahogy leápolja majd beköti sajgó kezeimet.
- Kevin... - szóltam halkan.
- Hm? - nézett érdeklődve rám nagy szemeivel. Közben a törmelékeket szedegette a földről.
- Én szeretem őt. - bámultam magam elé.
- Mondd el neki. - mondta lágy hangon.
- Nem tudom...
- Eli! Csak magadat és őt teszed így tönkre. Valld be magadnak, hogy szereted. Ne legyél ilyen makacs és beszélj vele. - mondta. Igaza volt, túlságosan megmakacsoltam magam.
- Holnap beszélek vele. - mondtam végül. Erre csak egy fülig érő mosoly volt a válasza. Feltápászgodtam és segítettem összeszedni a darabokat. Mire mindent normálisan a helyére raktunk eléggé besötétedett.
- Na jó, akkor én megyek is. - porolta le kezeit Kev.
- Rendben. Köszönök mindent. - mondtam. Elmosolyodott és már el is tűnt. Mivel nem volt semmihez kedvem lefeküdtem aludni. Hajnalban nagy ajtódörömbölésre riadtam.
- Ellison Kim azonnal nyiss ajtót. - hallottam Kyu aggódó hangját.
- Mi a fene... - dörzsölgettem szemeim. Kikúsztam az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt.
- Ember hajnali fél 6 van. - mondtam amire egy hatalmas pofont kaptam. Természetesen egyből felébredtem rá. Nem értettem mért kaptam. Kyuval Kiseop, Dongho is és AJ is ott volt. Mind a hárman fejüket csóválták.
- Najó, nem értem mi folyik itt, de nem csináltam semmit. - mentegetőztem.
- Még hogy nem csináltál semmit?! Normális vagy te?! - üvöltözött Kyu.
- Kicsim halkabban. - csitította AJ.
- Ne érj hozzám! - fordult a srác felé.
- Gyertek be és beszéljük meg itt inkább. - ajánlottam fel mire beviharzott mindenki. Kyu szemei könnyben úsztak és idegességében összetört egy poharat. Izzott a levegő, de senki nem mondott semmit.
- Elmondanátok végre, mi történt? - érdeklődtem.
- Momo... - kezdte Kiseop. A vér megfagyott ereimben. A legrosszbbra tudtam gondolni. - majdnem öngyilkos lett miattad. Nagy szerencséje volt, hogy Seungho még időben lebeszélte róla. - mondta. Mikor kimondta, hogy öngyilkos már értettem Kyu miért ilyen. Engem is elöntött a düh. Haragudtam magamra, amiért hagytam idáig fajulni a dolgokat.
- Miattad...- közelített Kyu - majdnem meghalt a barátnőm. - sziszegte. - nagyon meg fogod ezt még bánni... - lökött egyet rajtam és neki ütköztem a falnak. Bár az ideg szétvetett, amiért Seungho volt az, aki megmentette, mégis hálás voltam érte.
- Beszélek vele... - mondtam végül. Kyu meglepetten fordult felém. - Jól hallottad. Beszélek vele. - ismételtem meg. Nem szólt semmit. Megragadta AJ kezét és elsiettek. Már csak Kiseop és Dongho maradtak.
- Komolyan gondoltad? - kérdezte Kiseop. Bólintottam.
- Akkor igyekezz. - mondta Dongho. Nem értettem mire céloz. - Nem hallod? Húzz bele! - tört ki belőle. Megijesztett ez a Dongho nagyon.
- Mi most megyünk. Minél hamarabb elmész hozzá annál jobban jársz. - mondta mág utoljára Seop és elmentek. Teljesrn megzavarták a fejem ezzel így elmentem gyorsba lezuhanyoztam. Majd felöltöztem és összedobtam egy kevés reggelit. Majd 6 óra körül elindultam Momohoz. Siettem ahogy tudtam. Leparkoltam a ház előtt és sietve kiszálltam, de amit akkor láttam... Már értettem mért parancsolt rám Dongho olyan durván...
Akkor amikor kiléptem az ajtón, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig húzódik a dolog. Reméltem, hogy minden rendben lesz majd, de nem. Momo nagyon hiányzott, de a harag még mindig uralkodott felettem, így mellőztem őt. A suli elkezdődött és mindennap láttam őt. Szemei kisírtak és talán az alakja is vékonyabb lett. Ilyenkor legszívesebben odamentem volna hozzá és millió apró csókkal eláraztottam volna, de nem tudtam megtenni. Természetesen hiányoztak a közös éjszakák is, amiket nem pótolhattak az öröm lányok sem. Majd egy nap úgy döntöttem és felszedtem egy „jó” kis lányt. Amikor bemutattam AJnek és a többieknek tetteték, hogy örülnek, de már elég rég ismertem őket, ezért felismertem mi a helyzet.
A lányt Suzynak hívják amúgy. Ő teljesen abban a tudatban van, hogy életem szerelme, holott csak az űrt akarom kitölteni szívemben.
Egyik héten a suliban AJ mérgesen lépett oda hozzám.
-Muszáj ezt csinálnod? Nem látod szegény... - és fejével Momo felé bökött, aki épp Kyuval fordult volna fel a lépcsőnél. Vállat vontam és úgy tettem, mint akit nem érdekel.
- Szeretlek. - suttogta füleme Suzy. Elmosolyodtam és megcsókoltam habár semmi érzés nem volt bennem.
- Azt kérdeztem mióta vannak együtt? - hallottam Momo kiabálását. Szóval nem mondták neki. Ennek részben örültem is részben pedig nem. Tudtam, hogy még nem tudott elfelejteni, de én vagyok az oka, hogy tönkre tette magát.
- Nos? - fordult felém Dongho.
- Nos?! - nem értettem mit akar.
- Nem kéne kibékülnöd vele? - állt karba tett kezekkel.
- Nem. - szögeztem le. Megszólalt a csengő és mindenki indult saját órájára. Mikor vége volt az óráknak Suzy és én lent a lépcsőnél futottunk össze, ahol épp Hoon-Momo páros jött lefelé kézen fogva. Ez fájt nagyon, így nem bírtam megállni, hogy ne szóljak közbe.
- Nem hiszem, hogy ilyen hamar túl tetted magad. - mondtam gúnyosan. Megtorpant. Pár másodperc elteltével visszfordult.
- Pedig jó lesz ha megbékélsz a tudattal. - mosolygott.
- Reggel még nem úgy tűnt. - húztam fel egyik szemöldököm. Nem tudott mit felelni. Most megfogtam.
- Higgy a szemednek Eli. - mondta Hoon majd Momo elé lépett és megcsókolta. Próbáltam nem kimutatni, hogy legszívesebben agyonvertem volna szóval csak a meglepett fejet vettem fel.
- Viszlát. - kacsintott Hoon majd elmentek.
- Ch... - forgattam szemeim.
- Mi az édes? Kik voltak ők? - nézett nagy szemeivel Suzy. Kihúztam kezem szorító öleléséből és dühösen elindultam a kocsim felé.
- Eli várj már! - tipegett utánam a lány.
- Kérlek hagyj most. - fordultam vissza hirtelen amire picit megingott. Meglepetten nézett rám majd elindult az ellenkező irányba. Beszálltam az autóba és gyorsan hazahajtottam. Otthon az evőkészleteim nagy része és a fal bánta dühömet. Miután szétütöttem kezeimet a falnak támaszkodtam majd lecsúsztam a földre és csak bámultam magam elé mereven. Apró könnycseppek gördültek le forró arcomon, amikor csengetett valaki.
- Nyitva. - szóltam oda se figyelve.
- Jóóó reg... - hallottam Kevin elcsukló hangját. - Úristen Eli mi történt? - futott hozzám meglepetten. Nem feleltem. - Hisz te vérzel. - nézett kezeimre Kev. - Várj, egy percet. - és elszáguldott. Természetesen az elsősegély dobozért, mi másért. Ismerem már őt jól, ilyen helyzetekben soha nem lehet vele normálisan beszélni, mert csak fejmosást kapsz tőle. Pár perc múlva vissza is tért a dobozzal.
- Kev, hagyj. - suttogtam.
- Normális vagy te? Szét ütöd a fél falat a hotelban, a tányérokról nem is beszélve...mit szól majd az igazgató? És ember különben is, mire volt ez jó? Örülj neki, ha nem tört el egy ujjad sem. - na erről beszéltem. Megforgattam szemeim és figyeltem ahogy leápolja majd beköti sajgó kezeimet.
- Kevin... - szóltam halkan.
- Hm? - nézett érdeklődve rám nagy szemeivel. Közben a törmelékeket szedegette a földről.
- Én szeretem őt. - bámultam magam elé.
- Mondd el neki. - mondta lágy hangon.
- Nem tudom...
- Eli! Csak magadat és őt teszed így tönkre. Valld be magadnak, hogy szereted. Ne legyél ilyen makacs és beszélj vele. - mondta. Igaza volt, túlságosan megmakacsoltam magam.
- Holnap beszélek vele. - mondtam végül. Erre csak egy fülig érő mosoly volt a válasza. Feltápászgodtam és segítettem összeszedni a darabokat. Mire mindent normálisan a helyére raktunk eléggé besötétedett.
- Na jó, akkor én megyek is. - porolta le kezeit Kev.
- Rendben. Köszönök mindent. - mondtam. Elmosolyodott és már el is tűnt. Mivel nem volt semmihez kedvem lefeküdtem aludni. Hajnalban nagy ajtódörömbölésre riadtam.
- Ellison Kim azonnal nyiss ajtót. - hallottam Kyu aggódó hangját.
- Mi a fene... - dörzsölgettem szemeim. Kikúsztam az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt.
- Ember hajnali fél 6 van. - mondtam amire egy hatalmas pofont kaptam. Természetesen egyből felébredtem rá. Nem értettem mért kaptam. Kyuval Kiseop, Dongho is és AJ is ott volt. Mind a hárman fejüket csóválták.
- Najó, nem értem mi folyik itt, de nem csináltam semmit. - mentegetőztem.
- Még hogy nem csináltál semmit?! Normális vagy te?! - üvöltözött Kyu.
- Kicsim halkabban. - csitította AJ.
- Ne érj hozzám! - fordult a srác felé.
- Gyertek be és beszéljük meg itt inkább. - ajánlottam fel mire beviharzott mindenki. Kyu szemei könnyben úsztak és idegességében összetört egy poharat. Izzott a levegő, de senki nem mondott semmit.
- Elmondanátok végre, mi történt? - érdeklődtem.
- Momo... - kezdte Kiseop. A vér megfagyott ereimben. A legrosszbbra tudtam gondolni. - majdnem öngyilkos lett miattad. Nagy szerencséje volt, hogy Seungho még időben lebeszélte róla. - mondta. Mikor kimondta, hogy öngyilkos már értettem Kyu miért ilyen. Engem is elöntött a düh. Haragudtam magamra, amiért hagytam idáig fajulni a dolgokat.
- Miattad...- közelített Kyu - majdnem meghalt a barátnőm. - sziszegte. - nagyon meg fogod ezt még bánni... - lökött egyet rajtam és neki ütköztem a falnak. Bár az ideg szétvetett, amiért Seungho volt az, aki megmentette, mégis hálás voltam érte.
- Beszélek vele... - mondtam végül. Kyu meglepetten fordult felém. - Jól hallottad. Beszélek vele. - ismételtem meg. Nem szólt semmit. Megragadta AJ kezét és elsiettek. Már csak Kiseop és Dongho maradtak.
- Komolyan gondoltad? - kérdezte Kiseop. Bólintottam.
- Akkor igyekezz. - mondta Dongho. Nem értettem mire céloz. - Nem hallod? Húzz bele! - tört ki belőle. Megijesztett ez a Dongho nagyon.
- Mi most megyünk. Minél hamarabb elmész hozzá annál jobban jársz. - mondta mág utoljára Seop és elmentek. Teljesrn megzavarták a fejem ezzel így elmentem gyorsba lezuhanyoztam. Majd felöltöztem és összedobtam egy kevés reggelit. Majd 6 óra körül elindultam Momohoz. Siettem ahogy tudtam. Leparkoltam a ház előtt és sietve kiszálltam, de amit akkor láttam... Már értettem mért parancsolt rám Dongho olyan durván...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése