Remember Me? - 20. Váratlan vendég

*Momo*

Hamar odaértünk, pláne Eli vezetési tempójával. A többiek már várták Elit, mert kb 15 perc és kezdenek és ő még sehol nem tartott.

- Végre, hogy ideértél. – szólt dühösen Dongho.

- Neked is szia. – nézett meglepetten Eli.

- Gyere készülődni! – húzta a leader maga után. Én is követtem őket, bár tudtam már hogy zajlanak az előkészületek, de mégis minden egyes alkalommal kíváncsi voltam. A páromra egy fekete trikót rá egy fekete mellény szerűséget adtak, aminek két vállánál műszőr díszelgett. Mindehhez egy fekete csőnadrágot kapott. Haját kivasalták és szemét kicsit kihúzták. Még utoljára egy nyakláncot akasztottak nyakába és készen is volt. Összességében iszonyat jól nézett ki.

- Ha nem lennél a barátom újra beléd esnék, csak aztán el ne raboljanak tőlem. – mértem végig helyes párom.

- Nem fognak, vigyázok magamra. – egy aranyos kis mosoly ült arcán majd közelebb húzott magához és megcsókolt.

- Ügyesen. – suttogtam csókunk után, hogy csak ő hallja. Elmosolyodott és már rohant is a színpadra.  Előadtak jó pár számot, de a kedvencemet mindig a végére hagyták. Feldolgozták az „End of the Road” című Boyz II Men számot. Olyan gyönyörű volt, ahogy énekelték. Mikor vége volt az előadásnak a tömegben lévő tinédzser lányok mind őrültek módján üvöltöttek és tapsoltak. Mit ki nem hoznak az emberekből. Mikor lejöttek a színpadról mindegyikőjüket végig ölelgettem.

- Jók voltatok srácok. – mondtam boldogan. Eli fenekem alatt összefonta két kezét és a magasba emelt. – Jaj bolond, tegyél le. – nevettem. Mikor végre letett egy csókkal jutalmaztam a fellépését.

- Amúgy… - kezdtem volna, de pont akkor futott be barátnőm.

- Sziasztok. – lihegett. – Bocsi, hogy késtem csak dugó volt. – fújta ki magát.

- Amúgy? – nézett felém Soohyun.

- Már megkaptam a választ. – mosolyogtam és Kyu felé mutattam.

- Megint lemaradtam? – biggyesztette le száját Kyu.

- Igen. – mondta szomorúan AJ.

- Sajnálom szerelmem…ígérem, legközelebb tényleg itt leszek. –nézett bocsánatkérően a párjára.

- Jól van. – mosolygott Jaeseop.

- Na srácok és mit csinálunk ma? – csapta össze tenyerét Kiseop.

- SEMMIT! – vágta rá egyszerre mindenki. Jót nevettem rajtuk.

- Úgy látszik egyedül mész bulizni. – mondtam még mindig nevetve Seopnak.

- Megint… - hajtotta le fejét.

- Majd legközelebb elmegyek veled. – kacsintottam.

- Nélkülem sehova. -  kapta fel fejét Eli.

- Hát hova gondolsz? – forgattam szemeim.

- Na azért. – puszilta meg arcom. – De menjünk haza. – indult a kocsi felé.

- Öhm Eli… - szólt barátnőm.

- Hm?

- Én elrabolom Eunt egy kicsit, ha nem gond. – nézett kutyusszemekkel barátomra.

- Jól van. De hamar hozd haza! – kacagott.

- Igenis főnök! – tisztelgett Kyu. A srácok összepakoltak és elindultak a dolgukra, csak mi maradtunk még a színpad mögött Kyuval.

- Miről van szó? – fordultam felé.

- Ááá csak régen voltunk már együtt, menjünk el vásárolni. – villantott egy 1000wattos mosolyt.

- Jól van. – mosolyogtam. Beszálltunk a kocsijába és a bevásárlóközpont felé vettük az irányt. Sokáig odavoltunk, mert sötétben értünk haza. Mivel nem volt kedvem hazagyalogolni úgy döntöttem Kyunál éjszakázom.

- Mivel úgy is együtt vagyunk – és rég volt már csajos esténk – nézzünk meg egy horror filmet. – vetette fel.

- Remek. – csaptam össze kezeim. Előkészítettünk mindent, popcorn, üdítő, meleg takaró és leültünk nézni a filmet. Fogalmam nincs mit néztük, de rendesen megijedtünk. Épp egy elég ijesztő résznél tartott a film, amikor kopogtattak. Az órára néztünk és az pont éjfélt mutatott.

- Én ki nem nyitom. – bújt a takaró alá barátnőm.

- Akkor megint rám hárul ez a feladat. – nevettem. Felkapcsoltam a villanyokat és lassan az ajtóhoz csoszogtam. Nagy levegő Momo. Nincs semmi ijesztő odakint. Gyerünk, ki tudod nyitni. Óvatosan megfogtam a kilincset és lassan lenyomtam. Mikor kinyitottam az ajtó egy srác állt előtte. Tiszta vér volt mindene. Lépett egyet és rám esett.

- Úristen..- suttogtam. Seungho volt az. – Kyu gyere kérlek. – kiabáltam a szoba felé. Megpróbáltam arrébb tolni, de nem sikerült, mivel túl nehéz volt. – Seungho – próbáltam ébresztgetni, de semmi. Barátnőm kiszaladt majd egy „jesszusom” kíséretében leemelte rólam a srácot. Egyik karját Kyu nyaka köré fonta másik karját pedig az én nyakam köré. Bevittük a nappaliba és lefektettük a kanapéra. A ruhái szakadtak voltak, az arcán hegek voltak, keze vérben úszott. Csak elképedve néztük, majd mikor feleszméltünk egy kis lavór vizet és pár rongyot hoztunk be és lemostuk róla a vért. Kyu lefertőtlenítette a hegeit én pedig bekötöttem a sebeit. Úgy véltük jobb lesz, ha megszabadítjuk a felsőjétől. Lehámoztuk róla a szakadt felsőjét, és ami elénk tárult ijesztő volt. A testén kisebb-nagyobb horzsolások, lila foltok és sebek. Vajon mi történhetett vele? Megismételtük a folyamatot és leápoltuk sebeit, majd egy meleg takarót ráterített Kyu és hagytuk had pihenjen.

- Ez ijesztő. – mondta barátnőm visszaérve a szobába.

- Az… - elgondolkodtam, vajon ki és miért tenné ezt vele? Mivel nem volt kedvünk folytatni a filmet úgy döntöttünk elmegyünk aludni. Sokáig forgolódtam, egyszerűen nem voltam képes nyugton lenni. Kyu már mélyen aludt, nem akartam fölkelteni, ezért halkan kisurrantam a konyhába, hogy igyak pár korty vizet. Visszafelé rápillantottam Seunghora aki épp szemeit nyitogatta. Lassan odamentem hozzá és leültem mellé. Kezemmel végig simítottam sebes arcán, mikor hirtelen elkapta.

- Jesszusom a szívbajt hozod rám. – ijedtem meg.

- Hol vagyok? – suttogta.

- Kyuéknál…Nem ismersz fel? Eun… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert hirtelen felült és szorosan megölelt. Éreztem csupasz vállamon a legördülő könnycseppjeit. – Jól van. – simogattam hátát. – Minden rendben van. – nyugtatgattam. Mikor végre lenyugodott készítettem neki meleg teát és leültem vele szembe.

- Köszönöm. Nagyon jól esik. – kortyolt bele bögréjébe.

- Mi történt? – tettem fel a kérdést. Lehajtotta fejét és újra könnyei hulltak.

- Én…rosszat tettem…megérdemeltem, amit kaptam… - szipogott. Teljesen ledöbbentem. A mindig kedves és jó szívű Seungho rosszat tett? – Én…megöltem egy embert. – suttogta. Szemeim kikerekedtek és csak bámultam rá.

- Hogy micsoda? – értetlenkedtem.

- Nem akartam! Véletlen volt az egész! – mondta keserve hangon.

- Jól van, nyugodj meg. Mesélj el mindent. – és elkezdte meséjét. Elmondta, hogy 1 éve sétált az utcán, mikor kiabálásra lett figyelmes így odaszaladt megnézni mi az. Egy fegyveres banda épp egy kisebb üzletet rabolt ki. Elmondta, hogy nem tudta tétlenül nézni, berohant elvette az egyik férfi fegyverét és rájuk szegezte. Azt mondta, nem akart senkit bántani…az ujjai maguktól meghúzták a ravaszt és lelőtte az egyik férfit. Azóta üldözték és megfenyegették, hogy megölik egy napon. A mai este sétált az utcán, mikor körbevették és megverték. Nem tudta mit csináljon, így utolsó erejével eljött hozzánk. – Én tényleg nem akartam. – fogta fejét.

- Gyere ide. – megöleltem. Mivel közeli barátok maradtunk szakítás után is ez természetes volt.