Be Happy ~ 1. A rossz hír

- 6. óra. Itt szenvedek ebben az átkozott iskolában lassan 7 órája.. Csöngessenek már..43 van mindjárt vége.. És: brr, brr.. Szólalt meg a csengő. Végre vége ennek a napnak is – gondoltam magamban, csak hogy a suli rádióban hallom a nevem.

- Kate Handles kérem, fáradjon az irodába – motyogta Mrs. Shin az igazgató helyettes.

Remek.. nem elég, hogy két tantárgyból egyest kaptam ma , de még az időmet is húzzák..ennél jobb már úgy se lehetne..

- Jó napot Mr. Yoon – Léptem be a kis otthonos irodába.

Mr. Andrew Yoon az iskola igazgatójának irodája tele volt érmékkel, trófeákkal, amit a diákok nyertek, illetve az igazgatóúr szereti a régiségeket is, így minden centiméteren találni valami régi kis vackot.

A férfi épp a foteljében üldögélt és iratait rendezte. Lehet úgy 50-55 körül, de ahhoz képest jól tartja magát. Van egy felesége és két gyermeke, egy nagy háza egy még nagyobb telekkel. Bár Mr. Andrew sosem hencegett vagyonával, mert úgy gondolja, nem a pénz teszi az embert, hanem a személyisége. Részben igaza van, részben pedig nem, de ebbe most ne menjünk bele.

- Szóval Miss. Katen – nézett rám táskás szemeivel.

- Csak ti Mr. Yoon csak ti. – parancsoltam. Mindig Katennek szólított…Honnan vette ezt a nevet?!

- Miss. Kate hallottam a mai nap folyamán több tanár is panaszkodott önre, hogy nem figyel órán és beszélget társaival. – mondta kicsit mérgesen.

- Igen uram ez így volt, és nagyon sajnálom, de tudja, nehéz korszakon vagyok túl… vagyis inkább esem át.. – ültem le az úrral szembe lévő fotelbe.

- Tudom Miss. Handles és megértem, hogy az anyja elvesztése mennyire fáj önnek, de kérem, próbáljon figyelni az órákon. És tudja jól ha bármi gondja van forduljon hozzám. – gyújtotta meg pipáját.

- Igen köszönöm.. és megpróbálok figyelni – mosolyogtam.

- Rendben – bólintott az úr.

Azzal felálltam, illedelmesen elköszöntem és rohantam ki a suliból a buszmegállóba, hogy elérjem a buszom. Naná hogy az orrom előtt ment el. - Remek akkor most várnom kell 3/4 órát, míg jön a következő. Nem baj addig benézek Yongékhoz egy kis koreaira..

A suli mellett van egy kis rendelő és amellett van egy kis koreai büfé, oda szoktam – lassan 3 éve – enni járni minden kedden és csütörtökön, bár az utóbbi időben a tanulás elveszi az időmet, ezért nem tudok bemenni. De most bepótolom a kihagyott heteket.

Beléptem a kicsi helyiségbe. A székek és az asztalok szépen elrendezve, szépen megterítve. Úgy látszik Yongék különös vendégeket várnak.. biztos rokonok..akkor szokták így kidíszíteni a büfét.

Végül odaléptem a pulthoz.

- Szia Yong – köszöntem hangosan, de nem jött válasz. Gondoltam nem hallotta így hát köszöntem még egyszer – szia Yong – Erre kijött egy kishölgy fekete öltözetben, könnyekkel a szemében. Mrs. Ching volt Yong felesége. Gyönyörű nő Ching asszony, sokan irigylik is a szépségéért, ezért próbálták már elrondítani az arcát, de Yong mindig ott volt ahol kellett és megmentette feleségét.

- Jó napot Ching – köszöntem tisztelettudóan – Yong nincs bent? – kérdeztem.

- Ó drága Kate – törölte le könnyeit – a drága férjem nem fog többet dolgozni – sírt egyre jobban.

- Úristen mi történt? – kérdeztem aggódva

- Yongot megölték Kate… - zokogta

Ebben a pillanatban dőlt össze a világ körülöttem. Az embert, aki papám helyett papám volt megölték? Ez lehetetlen, hiszen ő jó ember… Ha megtalálom azt, aki ezt tette…

- Sajnálom Ching – öleltem át a nőt – ha megtalálom azt, aki ezt tette ígérem, megfizet – mondtam dühösen.

- Ó nem Kate! Neked ebbe nem szabad belekeveredned – parancsolta.

- Mégis miért nem? – kicsit dühös lettem erre.

- Azért Kate, mert Yong nem volt mindig jó ember és tudtuk, hogy egyszer eljön ez a nap… de hogy ilyen korán… - halkult el.

- Nem érdekel Ching. Én tudom, hogy a férjed jó ember volt és csak ez számít semmi más. A múlttal nem érdemes foglalkozni többet… Megfizetnek érte – fakadtam ki magamból.

- Kate ezt majd megbeszéljük, de most mennem kell. Keresnem kell egy másik büfést Yong helyére… „Az üzletnek tovább kell mennie akármi történjen is” szögezte le Yong még annak idején… Emlékszel?.

- Igen emlékszem. Akkor hagylak is. Szia. – Azzal kiléptem a kis koreai büféből. A buszmegálló felé eleredtek a könnyeim. A tudat, hogy Yongot már nem látom többé. Elviselhetetlen. Végül félórasírással töltött várakozás után befutott az én buszom is végre.

 Hazaérve rögtön a szobámba futottam senkivel sem foglalkozva. Ledobtam a táskámat a fotelbe majd az ágy egyik sarkára ültem és csak sírtam és sírtam. Azon vettem magam észre, hogy elzsibbadtak a lábaim és hogy teljesen besötétedett. Sírás közben ugyanis sikerült elaludnom. Remek. Gyorsan elmentem lefürödtem és szóltam nevelő anyumnak, hogy másnap nem megyek be első órára, írjon igazolást rá. Nem kérdezett semmit, hogy miért nem megyek, tudja jól, hogy nem vagyok az a lógós típus, és csak akkor maradok itthon ha valami rossz vagy súlyos dolog történt. Nos, igen a mai nap a kész szerencsétlen napok közé sorolható. Reggel még jó volt minden, délutánra jöttek a felhők és lám leszakadt az ég.

Megköszöntem nevelő anyumnak, az igazolást, majd visszamentem a szobámba. Felöltöztem pizsamába és elővettem a Yonggal kapcsolatos összes közös emléket. Képeket, videókat, ruhadarabokat mindent. Ahogy nézegettem a képeket elnyomott az álom. Reggel az órámra keltem, ami olyan eszeveszettül rikácsolt, mint egy náthás kakas. Kimásztam az ágyból megreggeliztem majd fogat mostam, megfésülködtem. Végül hosszas ruhaválogatás után elővettem egy hosszú tunikát, egy fekete farmert és felöltöztem. Reméltem, hogy a tegnapi nap csak egy álom volt, de sajnos nem. Valóság volt. A színtiszta mocskos élet, ami néha rohadtul megszívat minket. Az órára néztem 3/4 8 akkor ideje indulni. Bepakoltam a táskámat és elindultam a buszmegállóba. 5 perc várakozás után jött is a busz. Fél9re beértem, megálltam a suli kapuja előtt és vártam, hogy  kicsöngessenek. Amikor megszólalt csengő gyorsan berohantam és megkerestem az osztályom. Matekunk volt.. de jó. Az egésznap szenvedéssel ment el, de legalább már vége. Utolsó óránk töri volt, de nem igazán tudtam figyelni, mert azon gondolkodtam, hogy meglátogassam-e Chinget. Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy meglátogatom, és beszélek vele erről a dologról, ami történt.