- Haló? – vettem fel.
- szia, Kate. Junhyung vagyok –
szólt bele.
- Ó szia Junhyung – köszöntem.
Miközben telefonáltam a szemem sarkából láttam, hogy Gikwang megfeszül, és
mintha mérges lenne valakire..
- Csak a tegnapról szeretnék
veled beszélni. –mondta Junhyung.
- Nézd, sajnálom, hogy csak úgy eljöttem, de
nem tudnánk megbeszélni este? Ugyanis órám van még. – adtam tudomásul a dolgokat…
- Rendben. Akkor este 7re elétek
megyek.
- Rendben. Szia.
- Szia – majd lerakta Junhyung a
telefont.
- Bocsi – néztem Gikwangra –
Kiki akarom mondani Gikwang valami baj van? – húha valami rosszat tettem?
Nagyon dühösnek látszott.
- semmi baj szólíts nyugodtan
Kikinek – enyhült meg az arca kicsit..
- Rendben.. Kiki… szóval van
valami baj? – néztem rá.
- Miért lenne baj? – nézett rám
furcsán.
- Nem is tudom olyan dühösnek
látszódtál az előbb.. mintha valakire haragudnál.
- Nem csak.. mindegy hagyjuk –
fordult el tőlem.
- De nem. Nekem elmondhatod mi
bánt.. Kiki ne szórakozz!.. – förmedtem rá. Nem szeretem, ha nem tudok segíteni
valakinek, mert nem mondja meg mi baja.
- Jó rendben. Köszönöm. – adta
meg magát végül – szóval csak annyi, hogy iszonyatosan izgulok a táncversenyem
miatt, mert hárman vagyunk a csapatban és négy embernek kell lennie, hogy
indulhassunk az országos bajnokságon. – Látszott rajta, hogy nagyon szeret
táncolni és fontos neki ez a verseny.
- Lányok is lehetnek a
csapatban? – vágtam rá, ami először eszembe jutott… Én hülye, hisz táncolni se
tudok…
- Tessék? - nézett nagyot.
- Jól hallottad. Lányok is
lehetnek a csapatban? – néztem rá komoly arccal.
- Igen lehetnek – nézett még
mindig nagy szemekkel.
- Nos, táncolni majd te
megtanítasz és okék vagyunk – vágtam hülye fejet hozzá.
- Biztos Kate? Akarom mondani,
örülök, hogy segítesz és köszönöm, de a barátod biztos örülni fog ennek? -
kíváncsiskodott.. Milyen barátomról beszél?
Tudtommal nincs olyanom…
- Milyen barátomról beszélsz? –
néztem rá kíváncsian.
- Hát akivel… Várj, azt mondod
nincs barátod? – bámult nagyot.
- Tudtommal nincs. Miért te
tudsz valami ilyesmiről? – érdeklődtem.
- Nem, nem igazán – nyugodott
meg.
- Rendben akkor bene vagy, hogy
segítsek? – mosolyogtam
- Benne – vidám volt az arca.
- Kiki?!
- Hm? – nézett rám szép
szemeivel az óriási szemüvege alól.
- tudod, el kell valamit
mondanom – Felcsillant a szeme mintha ő is akarna valamit..
- Mondjad csak – mosolygott.
- Ugye tudod, hogy egyáltalán
nem úgy nézel ki, mint aki táncol? – nevettem
- Ó igen tudom – mosolygott.
Kicsit csalódott lett az arca mintha mást várt volna..
- El se hiszem, hogy tudsz
táncolni – gúnyolódtam.
- Nem? – nézett nagyot – akkor
figyelj – kacsintott egyet. Levette a szemüvegét és a pulcsiját. Két padot
arrébb tolt… a pólója alatt látszott, ahogy megfeszülnek az izmai.. úristen..lehet,
hogy kellemeset fogok csalódni? Végül elkezdett táncolni egy igen kemény
zenére.. Csak tátott szájjal figyeltem.
- Úristen. Kiki te profi vagy–
bámultam nyitott szájjal.
- Ó köszönöm – ült le lihegve.
–Most te jössz. Mutasd, mit tudsz – nevetett.
- Mi? Itt? Most? – Nem igazán
akartam táncolni előtte még most… Nagyon szégyenlős vagyok.
- Bizony itt és most –
mosolygott – nevezzük olyan előválogatónak – derült fel.
- Hát jó. De előre szólók nem
tudok táncolni – figyelmeztettem.
Levettem én is a pulcsimat,
feltűrtem az ingem ujját és táncoltam.. Tiszta szívből táncoltam egy kemény
hip-hop számra. 2 Perc folyamatos tánc után úgy döntöttem elég és leültem Kiki
mellé.
- Nos, ennyi a tudásom –
lihegtem.
- Ennyi? Tudsz róla, hogy rohadt
jól táncolsz? – jegyezte meg Kiki.
- Köszönöm. Nos, beválogattak
uram? – viccelődtem.
- Dobpergés…. Igen be hölgyem.
Maga nagyon jól táncol és itt a helye – nevetett.
- Köszönöm uram. –nevettem én is
– nos ha már így megjegyezte, szabad egy táncra? – kérdeztem.
- Legyen. – mosolygott.
Megfogta a kezem és csak úgy a
csendben elkezdtünk táncolni. Az egyik pillanatban összegabalyodtak a lábaim és
sikerült elesnem. Ahogy estem Kikit is húztam magammal így ő rám esett. Elég érdekes pózban értünk a földre. Én alul
ő felül.. khm…és csak néztünk egymás szemébe, megszólalni egyikünk sem tudott.
Majd két perc bámulás után Kiki..
- Kate. Valamit el kell mondanom
– kezét a fejem mellett támasztotta még mindig…
- Hallgatlak – feleltem.
Egyre közelebb és közelebb hajolt,
míg a leheletét éretem a számon.
- Szeretlek – és megcsókolt. Oké
Kate Handles te vagy az a szerencsés, aki csókot kap egy ilyen sráctól..
Jegyezd meg jól! Majd felemelte fejét. Csak néztem rá. Azt hiszem szerelmes
lettem.
- Kiki?!
- Jaj, ne haragudj – állt fel
majd felsegített engem is – teljesen elrontok mindent. Sajnálom – zavarban
volt. Bár én is.. egy kicsit..
- Nem semmi baj – mosolyogtam – Elárulhatok
valamit? – néztem rá.
- Persze – mondta zavartan.
Közelebb léptem hozzá.
- Én is téged – majd
megcsókoltam.
- De hisz alig ismerjük egymást
– mondta meglepetten.
- ezen még tudunk változtatni
nem? – nevettem és nyomtam egy puszit az arcára.
- De igen igazad van -
mosolygott – tudod… - kezdte komolyan.
- figyelek – mondtam vidáman.
Teljesen a rózsaszín felhőkön jártam.. Csak egy kis fekete folt volt ott..
méghozzá Junhyung. Hiszen őt is szeretem, de amíg nem tudom, mi folyik
körülötte.. Jobb lesz ha Kikinél maradok.. Igen tudom ez most gonoszan hangzott..
pedig semmi gonoszság nincs benne..
- Szóval tudod nem igazán
örültem mikor Junhyunggal láttalak – nézett mélyen a szemembe.
- Mi? Várj! Azt mondtad
Junhyung? Te ismered őt? – mik ki nem derülnek.
- Igen ismerem. És Kate nagyon
vigyázz vele. Ő nem olyan amilyennek mutatja magát – volt valami Kiki hangjában,
amitől megijedtem.
- Hogy érted, hogy nem olyan? –
nem igazán értettem.
- Nos Junhyung nem jó Kate. A
Matzumi klán egyik tagja attól függetlenül, hogy nem családtag. Nem tudod hány
és hány embert ölt már meg a puszta kezével.. –szigorúan nézett rám. Féltett
Junhyungtól és már értettem miért.
- Ez igaz? – csodálkoztam.
- Sajnos igen – hajtotta le a
fejét.. Régen nagyon jó barátok voltunk
ő sem ilyen volt és én sem.. Tényleg mondhatni testvérek voltunk.. Ám egy nap
Junhyung apja rejtélyes okok miatt meghalt jobban mondva megölték úgy ahogy
Yongot is - Szóval ismeri Yongékat és mindent tud, amit én vagy talán még
többet is. – és Junhyung dühös lett. Megkereste a Matzumi családot és belépett
hozzájuk, hogy megtalálja azt, aki ezt tette. Teljesen megváltozott. Láttam,
ahogy végez két emberrel… és azt rebesgetik, hogy Yongot is ő ölte meg… -
vádolta Junhyungot..
- Micsoda? Junhyung Yongot? Ez
valami tévedés lehet, hisz ő olyan aranyos és kedves – nem akartam hinni a
fülemnek…
- Nem Kate ez a színtiszta
igazság.. Fogalmad sincs mibe keveredtél bele – mondta szigorúan. – Semmit nem
szabad elhinned neki. Semmit! Világos? – elég ijesztő volt, ahogy rám
parancsolt…
- Rendben megígérem – mit is
válaszolhattam volna..
- Helyes – megkönnyebbült egy
kicsit.
Én nem tudtam megkönnyebbülni
egyszerűen nem akartam elhinni ezt az egészet… Junhyung valóban ilyen rossz
ember lenne? De akkor Yong miért mesélt annyit róla? És mért akarta, hogy
mindenféleképen találkozzak vele? Utána járok én ennek az egésznek…de most
egyelőre élvezem a pillanatot.
- Kiki? – törtem meg a csendet.
- Igen?
- Nézz rám! - parancsoltam. Rám nézett – Szeretlek –
suttogtam.
- Én is téged. – elmosolyodott.
És csak ültünk a padon és fogtuk
egymás kezét, a matekkal mit se törődve. Majd megszólalt a csengő…
- Nekem mennem kell – állt fel a
padról. Gyorsan összepakolt és felöltözött.
- Hát rendben – mondtam
csalódottan.. Azt hittem legalább még egy kicsit vele lehetek, de ha nem…
Közelebb léptem hozzá. Egy kis
mosoly ült a szája sarkában.
- Mit mosolyogsz annyira? –
kérdeztem.. Ugyanis kicsit zavart.
- Mondták már, hogy milyen szép
vagy? – incselkedett.
- Nem nagyon. – mosolyodtam el.
- Hát nem tudod mit hagytak ki –
majd megcsókolt. Csók közben is mosolygott ezzel tovább idegesítve engem…
- Ne mosolyogj te – szóltam rá
mérgesen.
- Jól van ..Szeretlek. – megint
kaptam egy puszit… - Vigyázz magadra nagyon! – mondta igen komoly hangon.
- Rendben. Szeretlek – engedtem
el a kezét.
- szia – köszönt el.
- szia – azzal eltűnt a
tömegben…
Junhyung tényleg ilyen rossz
ember? De ezt egyszerűen nem tudom felfogni, hiszen annyi mindent kaptam már
tőle.. és nem csak ajándékra gondolok..és Yong is szerette és ő is Yongot..nem
értem mért ölte meg…
Gyorsan összepakoltam én is a
cuccom és elindultam megkeresni Yint, hátha ő többe tud nekem mondani… 5 perc
múlva pont szembe jött velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése