- Ezért. Kate állj a hátam mögé.
és ha azt mondom fuss akkor fuss! Értve vagyok? – parancsolt rám.
- Igen. – úgy tettem, ahogy
mondta. Mögé álltam és csak néztem mi történik. A hátsó ajtók kinyíltak és 3
igen izmos kopasz ember szállt ki. Kezdtem egyre jobban félni. Vajon mit
keresnek itt és mit akarnak?
- Hello Junhyunnie – szólt az
egyik – ugye tudod, hogy most mit fogsz kapni? – nevetett gúnyosan.
- Na nézd Miya Junhyungnak
társasága van – bökött a fejével felém a másik.
- Hé őt hagyjátok ki ebből. - mordult
rájuk Junhyung.
- Nézd már milyen aranyos.
Megvédi a kis barátnőjét. Nagyon cuki. – gúnyolódtak. Be kell valljam egyre
jobban idegesített. Legszívesebben odamentem volna hozzá és pofán vágtam
volna…de több mint valószínű, hogy amit utána kaptam volna az fájt volna…
- Azt mondtam őt hagyd –
sziszegte Junhyung.
- Mert különben mi lesz kicsi
Junnie? – szúró pillantást vetett ránk Miya?!
- Ne akard megtudni – mondta a
szerelmem – Kate most..fuss! – suttogta hátra nekem. annyira meg voltam
rémülve, hogy pár másodpercig csak álltam és néztem, de aztán feleszméltem és
elkezdtem futni. Futottam, ahogy csak bírtam. Hallottam a hátam mögül, hogy
neki estek Junhyungnak. Meg akartam állni, hogy visszamenjek, de nem tartottam
jó ötletnek.
Éreztem, hogy valaki elkapja a
lábam és elestem. Az egyik fickó utánam jött. Nyílván végezni akart velem is.
Rám vetette magát én meg egy szép laza mozdulattal eltaláltam a legérzékenyebb
pontján. A földre kuporodott, így nekem szabad utat hagyva. Felkeltem és
futottam tovább. Majd egy pisztolydörrenés és még egy és még egy. Sírtam, mert
azt hittem Junhyungot lőtték le, de hirtelen szúrós fájdalmat éreztem a
hátamban és összeestem. A fickó megint rám vetette magát aztán Junhyung lelőtte…
végleg… bár ő maga is csupa vér volt…Felvett a karjaiba és elkezdett futni
velem.
- Junhyung – nyögtem a nevét.
Nem kaptam levegőt. Teljesen elvesztettem az eszméletem csak Junhyung hangját
hallottam.
- Kate itt ne hagyj engem
hallod? – próbált ébren tartani. – Kate ha most meghalsz nem tudom mit csinálok
veled – folytatta. Majd egy nagy huppanás… összeesett. Nem bírta már.
- Kate sajnálom – hulltak a
könnyei.
- Te megpróbáltad – mosolyogtam.
Az ölében tartott. valami nedves folyt le az arcomon. Sírtam. – Úgy sajnálom Junhyung,
hogy nem hittem neked – suttogtam..csak erre telt a hangomból.
- Nem Kate. Nem a te hibád –
söpörte ki szememből a hajam – Kate ne hagyj itt kérlek – zokogott – Valaki.
Segítség. Kérem, segítsenek – kiabált hátha valaki meghallja.
- szeretlek – utolsó lélegzetvételemmel
kimondtam és lecsukódott a szemem. Már nem láttam semmit…
- Nem Kate. Kérlek ne menj el.
Hé valaki kérem segítsenek. – kiabálta – Kate szeretlek…- megcsókolt talán
utoljára…és teljes sötétség..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése