Be Happy ~ 13. Most meghalsz!

Odafutottam nevelőmhöz és Junhyunghoz. Eloldoztam a köteleket így kiszabadítva őket.

- Kate bogaram – ölelt meg Do – annyira örülök neked – mondta sírva.

- én is neked, de most menjünk ki – húztam magam után . Junhyung is jött. hirtelen valaki megragadta Do lábát és elesett. Az egyik Rob emberei közül

- Engedj el – sikoltozott Do.

- Mondott valamit a hölgy – fogta meg Junhyung a fickót és arrébb rántotta.

- Menj, vidd ki Dot majd megyek utánatok – parancsolta.

Futottunk tovább de Rob elém ugrott.

- Hova, hova kicsi Kate? – kérdezte gúnyosan.

- Hagyd őket békén. – ütötte meg Kiki. – menj Kate! Fuss!. – tolt előre.

- Ez nem volt szép dolog – törülte le Rob a szájáról a vért. Majd megragadta pisztolyát és lőtt. Kiki összeesett.

- Nem! – odafutottam hozzá.

- Nem, Kate gyere. – húzott maga után Do.

- Nem! Nem fogom itt hagyni – sírtam. Leültem mellé a fejét az ölembe . – Kiki kérlek ,ne hagyj itt. – sírtam. – kérlek – öleltem át.

- Na te ribanc. Most te jössz. – állt fel Rob. A pisztolyát rám szegezte. Nem igazán figyeltem rá.

- Kate én annyira próbáltalak megvédeni – suttogta Kiki - de nem sikerült.  Úgy sajnálom. – mondta.

- Kiki figyelj rám. Nem fogsz meghalni érted? – ébren kellett tartanom akárhogy is lesz..

- Most véged – suttogta Rob. És a fegyver eldördült. Vártam, hogy majd elfekszem a földön a lövés miatt, de nem történt semmi. Rob esett össze. Nem az ő fegyvere dördült. Junhyung volt. Lelőtte őt. felnéztem majd egyből vissza Kikire.

- Kate sajnálom, hogy bekavartam… én tényleg szeretlek – gördült le egy könnycsepp az arcán.

- ne sajnáld. Kérlek, ne hagyj itt engem –  a kezem tiszta vér volt ahol fogtam Gikwang mellkasát.

- Sajnálom. – suttogta. Majd becsukta szemeit.

- Nem Kiki. Nem – bőgtem. – Kérlek, ne menj el. Kérlek kérlek – hajtottam a fejem fejére. Kiki arcát néztem és sírtam mint egy kis gyerek.

Junhyung odajött hozzám. a többi embert is megfogták Kimék így a lövöldözésnek vége.

- A mentők mindjárt itt vannak – guggolt le mellém Junhyung. csak bólintottam. Ott feküdt élettelenül karjaim közt egy fontos ember, akiért bármit megtettem volna. egyszerűen nem tudtam felfogni, ami történt.

Pár perc múlva két mentő autó száguldott be a raktárba. Kikit hord ágyra fektették és már száguldtak is vele a kórház felé. A többi mentősök leápolták sebeinket. Érdekes módon Kimnek és maffiáinak semmi bajuk nem lett…

- Azt hiszem mi itt végeztünk – jött oda hozzánk Kim és Yin – nem lesz semmi baja – tette kezét vállamra Yin.

- Örülök, hogy te ilyen optimista vagy – mondtam komoran – és velük mi lesz? – néztem Rob embereire.

- Ők velünk jönnek és megkapják a magukét. – mondta Kim

- Rendben. nos köszönök mindent. – mondtam

- Ugyan semmiség. - mosolygott a két Matzumi. – akkor mi megyünk is. sziasztok. – köszöntek el.

- Viszlát. – köszöntem.

Robot hullazsákba rakták és miután felvették minden adatainkat elmentek. Csak Do és Junhyung maradtak ott velem. Csak néztem kifelé az útra neki támaszkodva a raktár épület garázs ajtajának.

- nem lesz semmi baja – karolt át Junhyung.

- Hogyne lenne? – förmedtem rá. – Te is láttad, hogy az a szemét lelőtte Junhyung..lelőtte. – sírtam – és mindez az én önzőségemnek köszönhető. – temettem arcom a kezeim közé.

- Meg fog gyógyulni bízz bennem – ölelt át. – Gyere, menjünk haza .

Otthon elmentem és lemostam a nap mocskait magamról. Fürdés közben átgondoltam mindent, ami történt…ennek nyilván így kellett lennie. Majd elzártam a vizet és kijöttem. Felvettem egy kényelmes pólót és egy melegítőt… Junhyung a konyhában beszélgetett Doval addig. Csatlakoztam hozzájuk.

-  a szülinapod nem úgy végződött ahogy én azt akartam pár napja – mondta Do – de ez a tiéd. – nyújtott egy kis dobozkát.

- Köszönöm, de nem kellett volna. – mosolyogtam.

- Ugyan. Junhyung ötlete volt és én nem tudtam ellenállni neki – nevetett.

- szóval a te kezed van benne .- néztem Junhyungra durcásan.

- Lehet – szégyellte el magát.

Kinyitottam és egy medál volt benne. Kivettem és kinyitottam a szívet. Egy közös kép volt benne rólam és anyuról.

- Köszönöm – könnyeztem be. És megöleltem Dot. Csak mosolygott.

- Neked is Junhyung – nyomtam egy puszit neki.

Egy kis beszélgetés után mindenki elment aludni. Junhyung nálunk aludt az éjjel. Velem. Mellettem. biztonságban éreztem magam a karjaiban. Teljes biztonságban.

Másnap kiderült, hogy Rob ölte meg Junhyung apját is. De így már senkinek nem fog ártani.. Jobb helye van a hullaházban…