Egy pár hét elteltével Junhyungnak
tánc versenye volt, amire én is elmentem, bár nem táncolni mentem Kikivel csak,
mint néző. A verseny végén mikor már csak a két döntős volt hátra (igen
Junhyung és Gikwang harca) egy félórás pihenőt tartottak. Úgy döntöttem
beszélek Kikivel.
- Hé szia. – mentem oda hozzá.
- Szia Kate. – mosolygott.
- Látom meggyógyultál. – mértem
végig a mellkasát.
- Igen meg.
Junhyung is csatlakozott
hozzánk. Kiki lehajtotta fejét..Nem akart
Junhyung szemébe nézni…
- Haverok? – nyújtotta kezét
Junhyung. Kiki meglepődött egy kicsit, bár nem csodálom. Pont Junhyung aki
kibékül vele, de elfogadta és kezet fogott vele.
- Haverok. – mosolygott. Majd
jeleztek, hogy folytatódik a verseny.
A bíróknak igen nehéz feladatuk
volt, mert Gikwang csapata és Junhyung csapata igen jó volt. 10 perc után végül
megszülettek az eredmények. Két első helyezet lett. Igen kettő, az én két fiam
nyert. Örültem nekik nagyon. Végre mind a kettőjüket boldognak és vidámnak
láttam.
Junhyung odajött hozzám.
- Kate valamit szeretnék.. –
térdelt le elém. Igen csak meglepődtem ezen. – Leszel a feleségem? – és egy
gyűrűt tartott a kezében. Nem tudtam hirtelen mit válaszolni. Nem számítottam
erre, hiszen még csak 17 éves vagyok…Bekönnyeztem az örömtől…
- Igen igen igen igen. –
válaszoltam végül. Szóval erre gondolt
Yin. És felhúzta az ujjamra a gyűrűt. A nyakába ugrottam és megcsókoltam. A
körülöttünk lévő emberek mind tapsoltak, még Kiki is, és ha jól láttam egy lány
kezét fogta. Csak bólintottam neki és mosolyogtam ezzel is a tudtára adva, hogy
örülök, hogy megtalálta szerelmét.
Igen végre azt éreztem, hogy
boldog vagyok, és minden rendben van körülöttem.
Hát így történtek a dolgok Anyu.
Sok rossz után a felhőtlen
boldogság. Légy boldog odafent. Még
találkozunk.
Lányod, Kate Handles ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése