Majd 1 óra autókázás után végre megérkeztünk Talinbe
a Matzumi család központjába. Meg kell hagyni nem spórolnak a pénzzel ugyanis igen
nagy házak akarom mondani kastélyaik voltak.
- Itt állj meg – mutatott Yin az
egyik házra.
- Gyertek, menjünk be – szállt
ki.
Beléptünk a hatalmas előtérbe.
Mindenhol festmények meg szobrok. Csak ámultunk Kikivel.
- Menjünk fel Kimékhez – futott
szinte felfelé a lépcsőn a lány.
- Kiki?! – szóltam halkan.
- hm?
- Én félek itt – fogtam meg a
kezét. Lenézett a kezünkre majd a szemembe és elmosolyodott.
- Ne félj, megvédelek. –
nevetett halkan. Olyan szépen mosolygott, hogy kicsit sikerült megnyugodnom és én
is mosolyogtam. Végül is csak egy maffia család rohadt nagy házába vagyunk, mi
bajunk lehet…gondoltam magamban ahogy felértünk a lépcsőn.
Egy hosszú folyosó előttünk mind
a két oldalon több 10 szobával.
- Gyertek, mindjárt ott vagyunk
– nevetett Yin.
Elsétáltunk egy majd még egy
szoba mellett majd még két szoba mellett. Végül Yin megállt az ötödik ajtó előtt,
megigazgatta a felsőjét és bekopogott. Én még mindig Kiki kezét szorongattam.
- Gyere be – jött a szobából a
válasz
- Na, gyertek tubicáim – intett
a fejével.
Beléptünk egy nagy terembe. Jobb
oldalon egy nagy könyves szekrény tele könyvekkel, balra pedig egy hatalmas
kandalló ahol lobogott a tűz. Az egész olyan meghitt volt. Középen egy nagy
ablak előtte pedig egy íróasztal ahol egy szemüveges alak rendezte papírjait.
- Szia Kimi – futott hozzá Yin.
- Yiin – ölelte meg a férfi – Mi
járatban erre drága húgom? – mosolygott.
- Segítséget szeretnénk kérni
barátnőmnek – mutatott rám. Ledermedtem. Csak néztem az emberre. Kiki kezét
egyre szorosabban fogva.
- Ő izé hello – nyögdécseltem.
- Szia Kim Wae Matzumi vagyok. – mutatkozott be
- Kate Handles – nyújtottam a
kezem.
- És miben tudok segíteni Kate?
– vidám volt a fickó nagyon.
- Nos a nevelőmet és a barátom
foglyul ejtették és…
- és szeretnénk, ha néhánya el tudnátok
jönni megleckéztetni ezeket – fejezte be Yin.
- Rendben – nevetett Kim.
Odasétált az íróasztalához és mintha egy gombot nyomott volna meg. Pár percen belül
vagy 10 izmos kopasz ember jelent meg.
- Mehetünk – csapta össze
tenyerét elégedetten.
Kifelé indultunk . a folyosón
vissza. Kim és Yin ment elől, mögöttük a 10 kopasz fickó és végül mi. A lépcső
alján Kiki megállt és visszahúzott engem is.
- Hé mit csinálsz? Mennünk kell
Kiki – förmedtem rá.
- Várj! Had mondjak neked valamit
mielőtt végleg elveszítenélek. – nézett könyörgően.
- Rendben, de siess – engedtem
végül.
- Nagy fájdalmat fog okozni,
hogy minden nap látnom kell téged, úgy, hogy tudom, nem leszel az enyém hiába
harcoltam érted…de kérlek, ne foglalkozz ezzel. Így nem fog annyira fájni a
dolog mintha velem lennél. Rendben? – húzott közelebb magához. – ígérd meg,
hogy nem fogsz velem foglalkozni. – nézett mélyen a szemembe.
- De Kiki – bekönnyeztem – ezt
nem fogom tudni betartani – mondtam rekedt hangon. – én…én.. akárhogy is, de
szeretlek téged mint barát és nem bírnám elviselni ha nem lennénk együtt… - nem
akarom elveszíteni. Erre csak sóhajtott.
- Kate, Kate – hajolt közelebb –
olyan kis buta vagy – fájdalmasan mosolygott. A homlokunk összeért és már
éreztem leheletét. – Kérlek. – könyörgött
- Nem – szögeztem le.
Hátrébb húzta fejét.. egy
csalódott mosoly hagyta el arcát. Végül hirtelen megcsókolt. Fájdalommal teli
volt…mit tehettem volna? Hagyjam ott Junhyungot? De nem. Szeretem őt az
életemnél is jobban… Kikit is szerettem de Junhyung…
Mit tehettem volna, viszonoztam
a csókot, mert úgy éreztem ez most helyes akárki akármit mondd…Majd pár
másodperc múlva..
- Olyan buta vagy – mondta.
- Tudom – mosolyogtam
- Hé jöttök vagy mi lesz? –
kiabált Yin.
- Megyünk - szóltam neki.
- Nos hova is kell menni? –
kérdezte Kim.
- Bad Street elhagyatott raktár
– mondtam az infót.
- Rendben akkor hajrá. – ült be
egy kicsinek nem nevezhető BMW-be.
Egy bő 15 perc múlva már a Bad
Streeten voltunk. Megálltunk a raktár előtt pár házzal.
- Rendben . Akkor Kate itt a
táska benne 2 millió dollár – nyitotta ki Kim, hogy megmutassa tartalmát. –
természetesen te odaadod neki és elengedik őket. Ha mégsem – adott egy gyűrűt –
nyomd meg azt a kis kőnek látszódó gombot és mi már ott is vagyunk. Értve
vagyok? – mondta komolyan. Csak bólintottam. Kikire néztem.
- Vigyázz magadra – mondta.
- Vigyázok . –egy baráti puszit
nyomtam arcára, majd elindultam a raktár felé.
Magamban rohadtul féltem, de nem
akartam kimutatni, inkább tettettem a nagy menő csajt, aki nem fél. Beléptem a
raktárba. a helyiség közepén ült Do és Junhyung. Előttük 4 ember pisztolyt
fogva rájuk plusz 2 a terem két felében. Egyre beljebb sétáltam.
- Kate – kiabált Junhyung – Kate
nem kellett volna idejönnöd – ordított rám.
- Sajnálom – hajtottam le fejem.
- Lámlámlám. A kis Kate Handles.
De rég is láttalak angyalom – nevetett gúnyosan mögülem az ijesztő férfi.
Megfordultam..volt valami ismerős a fickóban, de nem tudtam hova rakni.
- Hogy érted, hogy rég? –
kérdeztem.
- Hát nem emlékszel rám? – jött
közelebb.
- Kéne? – vágtam oda flegmán.
Hirtelen megragadta a nyakam és kést fogott rám.
- Engedd el te mocskos dög –
kiabált Do sírva. A férfi tudomást sem vett róla.
- Kicsi Kate.. Ott voltam mikor
anyád szenvedett a rák miatt. Minden nap vele voltam, hogy neked jobb
legyen…hogy tudd, hogy anyád biztonságban van.. s mit kaptam cserébe? Hátba
döftél és kiraktál.. hát szabad ilyet csinálni kicsi Kate? Ugye nem – nevetett
gonoszan.
És eszembe jutott. Rob. Őt
kértem meg, hogy vigyázzon anyámra, míg távol vagyok. egy ideig végezte is
rendesen a munkáját aztán kifosztotta anyámat és a pénzből elment inni. Akkor rúgtam
ki és vettem vissza minden pénzét.
- Itt a nyavalyás pénzed mi kell
még? – hajítottam oda a táskát a lábához.
- Kicsi Kate elégtételt. –
nevetett – anyád után mész a halálba te is – mondta összeszűkült szemekkel.
Gyorsan észbe kaptam és megnyomtam a kis gombot agyűrűn. Majd lövés
hallatszott. Épp, hogy ki tudtam ugrani előle.
- Most meghalsz tubicám – jött
egyre közelebb felém.
Kim ahogy ígérte, egyből ott
termettek. Kiki is velük jött és fegyver fogott.
- Itt, aki a pokolra megy az
egyedül te leszel Rob – mondta Kim.
- LŐJETEK – parancsolta Rob az
embereinek. azok engedelmeskedtek és lőttek.
- Hát te akartad – motyogta Kim
– Gyerünk – és lövöldözés itt lövöldözés ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése