Remember Me? - 14. Béküljetek ki!

*Momo*

Amikor Eli kimondta, hogy szeret, a fellegekben jártam. Elöntött a boldogság, úsztam az örömben és még sorolhatnám. Még az anyukám által szerzett sebeket is enyhítette valamelyest, mert így tudtam, nem leszek egyedül.

Elivel otthon voltunk nálunk, amikor AJ és a többiek beállítottak.

- Sziaaaaaaa Euuuuuuuuun. – üvöltött Dongho. Esküszöm, mint egy óvodás.

- Hoztunk kaját. – hallottuk a zacskócsörgést. Kyu bejött a nappaliba és tátott szájjal bámult ránk.

- Hát..ti..te..ő..és….Eun mi folyik itt? – habogott a lány. Elivel jót nevettünk rajta. Majd Dongho és AJ is beállított.

- Én mindig is tudtam. – csóválta fejét Ho és lehuppant mellénk. AJ csak kacsintott Elire.

- De emberek, az isten szerelmére, csak én nem tudom mi folyik itt? – hitetlenkedett barátnőm.

- Az úgy volt… - kezdtem a mesébe.

- Hogy bevallottam mit érzek. – fejezte be Eli.

- Hu. – csupán ennyi volt a reakcióra, amire nagy nevetés tört ki. - De legalább boldogok vagytok. – mosolygott.

- Bizony. – néztem a szőke most már barátomra.

- És mit csinálunk ma? – kapcsolgatta unott fejjel a tévét Dongho.

- Ó igaz is, beszéltem a srácokkal, elmehetnénk bulizni valahová, mit szóltok? Dongho te is ott voltál. – nézett Elison a srácra.

- Nekem 8. – vont vállat Ho.

- Annyira lehangoló vagy. – nézett gonoszan Donghora Kyu. – Mi van veled?

- Hiányoznak a srácok… - nézett maga elé. – Hiányzik, hogy mind együtt vagyunk… - folytatta.

Erre néma csend lett. Nekem is hiányoztak azok a jómadarak. Még csak nem is nagyon találkoztam velük. Majd a csendet ajtókopogás törte meg.

- Megyek. – kiáltott Kyu. – Ó Soohyun. – nyitott ajtót.

- Hello. – hallottuk hangját kintről.

- Gyere beljebb.. vagy is már rég otthon kéne érezned magad. – engedte be Kyu.

- Igaz is..bocsi. – mondta zavartan Soohyun.

- Sziasztok. – köszönt nekünk is.

- Hello, téged is látni? – pacsiztak le a fiúk.

- Tudjátok…szerintem ki kéne békülnötök Hoonnal. – vágott a közepébe Soo. Témánál vagyunk. Mindenki kíváncsian nézett Elire, vajon mit felel.

- Nem. – mondta tömören.

- De Eli…- kezdte Dongho is.

- Nincs de…Azok után Ho? Ha ennyire hiányoznak, mért nem mész hozzájuk? – borult ki Eli.

- Hé nyugodj meg, rendben? – fogtam meg kezét. Egy kicsit lehiggadt. – Figyelj…szerintem se jó ez így Eli. Túl jó barátok voltatok, ahhoz, hogy ez a barátság véget érjen. – mondtam komolyan. Fújt egyet.

- Átgondolom. – vakarta tarkóját.

- És Soohyun…hogyhogy ilyen hirtelen? – fordult felé Kyu.

- Kevin is hiányol titeket.

- Látod! – mutatott Dongho Soora. – Nem csak én vagyok így vele. – mondta vádlón.

Megint nagy sóhajtás. – Hívd fel őket. – utasította Soohyunt Eli. A fiú már tárcsázta is Hoon számát és lebeszélte a találkozót.

- Pár perc és itt vannak. – tette el telefonját. Feszülten teltek a következő percek. Féltem, Eli mit fog mondani vagy esetleg csinálni. Majd kopogás.

- Megyek. – szólt Kyu. – Sziasztok, gyertek. – tessékelte beljebb őket.

Dongho, AJ és Eli egymás mellé álltak míg Hoon, Kiseop és Kevin ugyanígy velük szembe. Soohyun a két hármas között, mint valami bíró, mi Kyuval a kanapéról néztük mi történik. Hosszú óráknak tűnő percekig csak bámulták egymást Eliék.

- Izé… - szólalt meg halkan Kevin. – Szóval… hiányoztok srácok. – suttogta. Dongho megvakarta fejét és kilépett.

- Ti is. – és átölelte Kevint. A srác először meglepődött, majd viszonozta az ölelést.

- Remek. – mondta AJ és kiállt a sorból, Kiseop ugyanúgy. Immár csak Hoon és Eli álltak egymással szembe. Szúrós pillantásokkal nézték egymást.

- Eli…- szóltam. – Kérlek..

*Eli*

Kicsi hangjára picit megenyhült a szívem, de nem nagyon akartam ezt az egészet. Oda lenne az büszkeségem.

- Habár soha nem fogom ezt elfelejteni… - kezdtem. – de legalább miattuk. – böktem a srácok felé. – nem is kibékülni, de mint normális emberek, viselkedjünk. – nyújtottam kezem Hoon felé. Pár másodpercig nézte, majd megfogta.

- Végre!! – ugrott Hoon nyakába Kevin.

- Nyugi van. – fejtette le Kevin kezét nyakáról Hoon. Eunre néztem. Boldog volt.

- Ez az én Elim. – ölelt át. Szorosan magamhoz öleltem, hogy lássa Hoon, már hozzám tartozik. Meglepődött, ahogy láttam.

- Öhm..ti együtt vagytok? – nézett furcsán ránk Kiseop.

- Ühüm. – bólogatott vidáman Eun. Kiseop Hoonra nézett és vállára tette kezét. Ezt most elbuktad Hoon…- gondoltam magamban.  Hoon arcáról a mosoly eltűnt és düh váltotta fel. Gondoltam, nem így tervezte a dolgokat közte és Eun közt. Mit ne mondjak nem tudtam sajnálni…

- Én most megyek… - fordult Kiseop felé Hoon.

- Hoon! – szólt utána Eun. A lány rám nézett kérdőn, mit tegyen.

- Beszélj vele… - ezt találtam a legjobb megoldásnak. Bólintott, majd Hoon utána ment.

*Momo*

-  Hoon, várj, kérlek! – futottam le a lépcsőn. Útközben magamra kaptam a kabátomat, mert kint nagyon hideg volt még, hiába, hogy itt a tavasz. – Hoon! – kiáltottam, de mint aki meg se hallotta sietett tovább. – ezt nem hiszem el… - motyogtam orrom alatt és nagyobb tempót vettem fel. Végre utol értem és megragadtam kezét. – Várj! – szorítottam csuklóját. Megtorpant, de nem nézett rám. – Nézd…én…sajnálom. – kezdtem. – Én csak…mióta emlékszem mindenre, Eli…vagyis, kérlek, mondj valamit. – kérleltem.

- Én reménykedtem benne, hogy végre elfelejtetted őt… - suttogta. – annyira bíztam benne, hogy végre veled lehetek, hogy ölelhetlek mindörökké… - mondta még mindig elfordulva tőlem. – én csak….szeretni akarlak. – hangja megremegett és arcát törölte.

- Nézz rám! – utasítottam. Nem mozdult. – Azt mondtam nézz rám Hoon! – emelte feljebb hangom. Erre megfordult és könnyekkel teli arccal rám nézett. Kicsit megijedtem, hogy ezek után mit fog csinálni bárkivel, de főleg magával.

- Én sajnálom, hogy így alakultak a dolgok…de akkor is fontos maradsz számomra, érted? – néztem mélyen szemébe.

- Én voltam a bolond, hogy beléd estem… ezzel is csak a gondot okoztam… - kezdte sajnáltató beszédét.

- Először is, nem, nem okoztál gondot…Másodszor kérlek, ne sajnáltasd magad, ezt senki nem szereti. – néztem komolyan rá. Mély levegőt vett.

- Rendben. Megértettem. – elmosolyodott.

- Ezt már szeretem. – mosolyogtam vele.

- Csak adj egy percet, és minden olyan lesz, mint régebben. Úgy fogok csinálni, mint akit nem érdekel a szerelmi életed, és hogy kit szeretsz. Mintha ezek a dolgok meg se történtek volna. Én csak a legjobb barátod leszek. - mondta. Volt valami, amitől nagy fájdalmat éreztem szívemben. Ahogy ezeket kimondta bűntudatom lett, de tudtam, így lesz a legjobb, hisz én Elit szeretem.

- Rendben. – suttogtam. Elfordult, megtörölte arcát, feljebb húzta kabátja ujját és vigyorogva rám nézett.

- Na, mehetünk vissza?  - karolt át. Kicsit ijesztő volt ez a hirtelen változás.

- Öhm…igen?! – néztem kérdőn rá.

- Akkor gyerünk! – nevetett és elkezdett futni visszafelé. Megvontam vállam és futottam utána. A lépcsőnél értem utol, nagyon gyors meg kell hagyni.

- Várj egy percet. – lihegtem. Nagyon elfáradtam és a levegő is beszorult, így oldalamat fogtam, bár nem segített tudtam.

- Minden okés? – tette hátamra kezét.

- Persze, csak kicsit elfáradtam. Nagyon gyors vagy ugye tudod? – nevettem.

- Nem hiába én voltam mindig az első a futóversenyeken. – dicsekedett.

- Majom.. – löktem arrébb és kettesével szedve a lépcsőfokokat, futottam felfelé. – fönt találkozunk. – kiabáltam utána. Valóban, fönt megvártam, míg ő is felér, így mentünk vidáman vissza a többiekhez.

- Látom minden okés?! – nézett kérdőn ránk Kiseop.

- Igen, minden. – bólogatott Hoon.

- Akkor jó. – örült meg Seopie is.

Levettem cipőmet, majd Eli felé vettem az irányt. Hozzábújtam és mélyen mellkasába temettem arcomat.

- Héhé, mi a helyzet? – lepődött meg szerelmem.

- Csak…szeretlek. – mormogtam pólójába. Mélyen beszívtam kellemes illatát, hogy mindig emlékezek rá, bárhol is legyek.

- Én is szeretlek. – simogatta meg fejem és átölelt. – És…minden rendben? – kérdezte félve.

Felnéztem gyönyörű arcára és megnyugtatóan bólintottam, majd egy puszit nyomtam arcára.

- Akkor jó. – mosolygott.

- Na srácok – csapta össze kezét Kiseop. – Úgy hallottam bulizni van kedvetek. Itt a közelben van egy ismerősöm, akinek van egy bárja, ahol ma nagy ünneplés és bulizás van. Ha gondoljátok, mehetünk mi is. – vázolta fel a helyzetet a kis vörös.