Remember Me? - 17. 4 hónapja együtt

*Momo*

Már javában tombol a nyár. Elivel 2 nap múlva leszünk 4 hónaposak.

- Kyu… - szóltam az éppen bambuló barátnőm felé.

- Hm?... – fordult felém.

- Szerinted…Elinek mit kéne adnom? – néztem kíváncsian rá.

- Mire? – nézett értetlenül.

- 4. hónap. – mondtam.

- Szerintem csak elég egy hónapfordulót kívánni és oké. – mosolygott. – vagy esetleg… - folytatta.

- Esetleg? – néztem félve rá, mert ha arra gondol, amire én, akkor nagy baj van. 16 évesen volt egy barátom Seungho, akivel majdnem összejött egyszer a dolog, de az utolsó pillanatban eltoltam magamtól, mert nem álltam még készen rá. Ezért szakított velem, mikor 18 lettem, mondván nem értem meg, hogy mennyire kíván, és már nem tudja türtőztetni magát. Igaz, hogy szakítottunk, de ettől függetlenül jó barátok maradtunk mai napig.

- Ugyan már Eun 21 vagy. Elit szereted és is ő téged, kell ennél több? – csak oldalra néztem és sóhajtottam.

- Tudom, tudom…

Időközben Elihoz költöztem, mert így kényelmesebb volt suliba is járni meg hát mégis csak életem szerelme.

- Na jó azt hiszem ideje elindulnom, mert a végén Eli leszedi a fejem. – álltam fel a fotelból.

- Jól van. – mosolygott barátnőm. – Aztán vigyázz magadra, elég sötét van már odakint. – figyelmeztetett.

- Rendben. Akkor holnap. Szia. – öleltem át és futottam is ki az ajtón. Gyorsan sétáltam, minél előbb haza akartam érni. Nem szerettem egyedül kószálni a sötétben.

Lépteket hallottam magam mögül, ezért szinte már futottam, majd egy kezet éreztem vállamon. Nagyon megijedtem és ledermedtem. Az idegen körbefonta hasamon karját majd nyakamba csókolt.

- Tudod jól, hogy nem szeretem, ha egyedül sétálgatsz. – szólt az ismerős hang. Nagy kő esett le a szívemről, és sikerült megnyugodnom, amikor hátra fordultam és Eli nézett mosolyogva rám.

- Az isten szerelmére Ellison Kim. A szívbajt hozod rám, ne csinálj többet ilyet. Tudod, hogy megijedtem?! – néztem durcásan rá.

- Ennyire megijedtél? – csodálkozott.

- Szerintem te is megijednél, ha lány lennél és éjnek éjjelén kell egyedül sétálnod a kihalt utcákon és egy kéz egyszer csak megfogja vállad. – jegyeztem meg kicsit lenézően. Erre csak elmosolyodott. – Ne mosolyogj. Nincs semmi mosolyogni való rajta. – toltam le kezét oldalamról és durcásan indultam tovább.

- Naaa – szólt utánam. – Várj már te kis buta. – fogta meg kezem és úgy sétáltunk hazáig. Megálltam az ajtóban és a kulcsomat kerestem, de sehol nem találtam.

- Itthon hagytad. – mosolygott és megcsörgette a kulcscsomót.

- Basszus. – csúszott ki a számon. Erre csak elnevette magát és már nyitotta is az ajtót. Amint be akartam menni kezébe kapott és úgy vitt befelé.

- Hééé – lepődtem meg.

- Nem tetszik? – mondta kutyus szemekkel.

- Egy szóval nem mondtam. – majd puha ajkaira tapasztottam enyémet. Egészen a hálóig vívtuk kis csatánkat, majd óvatosan az ágyra emelt és teljes testsúlyával rám nehezedett. Végig csókolta nyakam apró sóhajokat kiváltva belőlem majd visszatért ajkaimhoz. Jobb kezével combom simította, szinte már perzselte bőrömet érintése. Magamban féltem, hogy most fog bekövetkezni a dolog, amit még nem akartam.

- Eli… - szakadtam el puha szájáról. – Én még…nem állok készen… - szégyelltem el magam.

- Semmi gond. – mosolygott biztatón. – Én ráérek. – simította végig kezét arcomon. Mellém feküdt én pedig feljebb csúsztam, hogy fejünk egy vonalba legyen.

- Tényleg nem bánod? – kérdeztem félve. Fülem mögé tűrt egy kósza tincset és mélyen szemembe nézett.

- Ezt már megbeszéltük, nem? – megpihentette kezét arcomon.

- De, csak… - néztem félre zavaromban. Sajnáltam a dolgot, de egyszerűen még nem ment.

- Nincs semmi csak. – fogta meg állam és emelte fel fejem, hogy szemébe nézhessek. – Gyere ide. – húzott közelebb magához majd átölelt. Csendben feküdtünk egymás mellett. Fejem mellkasánál, így hallottam szíve dobbanását.

- Holnapután mit csinálsz? – törtem meg a csendet.

- A dolgozom, majd fellépés. – felelte. Bizony ez alatt az idő alatt a fiúk megalakították a bandájukat, aminek a neve U-KISS lett. Pár daluk már egész népszerű volt a suliban, aztán a városban, utána az országban is. Soohyunt választották vezetőnek mivel ő a legmegbízhatóbb és legidősebb is természetesen.

- Ó értem. – biggyesztettem le szám. Rossz volt, hogy akkor nem tudunk együtt le, de megértem. Fontos neki a munkája és a fiúkat sem hanyagolhatja.

- Majd bepótoljuk rendben? – cirógatta hátam.

- Rendben. – suttogtam. Szíve dobogását hallgattam pár percig majd elnyomott az álom.

*Eli*

Reggel korán keltem, mert készülnöm kellett a holnapra, ugyanis Momot el akartam vinni, nyaralni. Csak mi ketten a 4. hónap alkalmából. Ezért is füllentettem neki az éjjel.

7-kor találkoztam AJjel és már mentünk is a helyszínre, ahová Eunt szerettem volna vinni.

- Apám, tuti meg fog hatódni. – mondta legjobb barátom.

- Hát az apukád nem, de Momo biztos. – nevettem. Ő is velem nevetett. – Tényleg és mi a helyzet Kyuval? Ti is most lesztek 6 hónaposak, mit tervezel neki? – figyeltem érdeklődve arcát.

- Fogalmam nincs még. – vakarta tarkóját.

- Ne már…ne legyél már ennyire sík hülye. – lepődtem meg. – Egy kis romantika? Gyertyafényes vacsora? Hálószoba? – a végét már röhögve mondtam, mert láttam, ahogy elpirul.

- Hülye vagy. – boxolt karomba. – Majd még gondolkodom. – nézett ki a kocsi ablakán.

- Te tudod. – vontam meg vállam. Egy kis idő múlva már meg is érkeztünk a nyaralónkhoz, amit kibéreltem a hétvégre. Jaeseop segített becipelni a dolgokat, majd körbe néztünk egy kicsit.

- Itt ellesztek, úgy érzem. – tette csípőjére kezét és a medence széléhez állt.

- Vigyázz bele ne ess. – löktem picit meg hátát. Megingott egy kicsit, de nem esett bele.

- Nem szállnál le rólam? – nézett komolyan majd elröhögte magát.

- Gyere, inkább segíts ezeket kirakni. – nyomtam a kezébe egy zacskó gyertyát. Beletelt pár órába mire mindennel készen lettünk, de a legjobbat akartam nyújtani Momonak.

- Azt hiszem végeztünk. – huppantam le a kanapéra.

- Kitettél magadért. – ült le mellém AJ. Csak önelégült fejet vágtam és nagyot kortyoltam a vizes palackból.

- Na akkor indulhatunk vissza ugye? – nézett a falon lévő órára, ami délután 5-öt mutatott. Bólintottam és már ültünk is be a kocsiba. Fél 7-re otthon is voltunk. AJt átvittem Kyuékhoz én pedig mentem egyenest haza.

- Megjöttem. – léptem be az ajtón.

- Szia. – tipegett elém Momo és nyomott egy puszit arcomra.

- De vidám vagy, mi történt? – érdeklődtem.

- Áá csak jó kedvem van. – pörgött egyet.

- Ennek örülök. – figyeltem, ahogy eltáncikál. Voltak percek, amikor csak néztem, ahogy éppen a ház körül tevékenykedik vagy éppen a karomban szuszog. Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy én vagyok a legszerencsésebb ember, mert egy ilyen lány, mint ő a barátnőm. Nem tudtam elégszer elmondani neki mennyi szeretem és tudtam, ő is így érez.

- Mi olyan érdekes? – termett hirtelen előttem.

- Te. – mosolyogtam. Kérdőn nézett rám én pedig csak kuncogtam egyet majd lágyan megcsókoltam. – Szeretlek. – suttogtam.

- Én is szeretlek. – mondta.  Pár percig csak figyeltük egymást, majd úgy döntött elmegy fürdeni. Amíg fürdött gyorsan felhívtam AJt, hogy minden készen van-e. Megnyugtatott, hogy elvitt minden fontos dolgot, amit délelőtt itthon hagytunk és be is rendezte a lakást.

- Ki volt az? – lépett mellém Momo. Egy szál törülközőben állt úgy törülgette vizes haját. Feltűnően végig mértem.

- Azért ne ennyire jó? – nevetett.

- AJ volt a holnappal kapcsolatban, hogy merre megyünk. – füllentettem. Erre picit elszomorodott.

- Jól van. – ült egy aprócska mosoly szája szélére. – Én korán lefekszem, fáradt vagyok. – nyomott egy puszit arcomra és eltűnt a szobába. Én is elmentem gyorsan lefürödtem, majd bebújtam a már mélyen szuszogó szerelmem mellé.

*Momo*

Reggel izgatottan ébredten, bár tudtam, hogy Elinek dolgoznia kell. Ahogy szemem  kinyitottam Eli gyönyörű arcával találtam szembe magam. Figyeltem tökéletes arcát, ahogy alszik. Boldog voltam, hogy vele lehettem, hogy itt volt mellettem. Picit megcirógattam arcát, hogy keljen fel, mert dolgoznia kell.

- Jó reggelt. – mosolyogtam rá.

- Neked is. – simított végig arcomon kezével.

- Dolgoznod kell. – mondtam szomorúan.

- Csak még 5 perc. – és magához ölelt. – Tudod mit? – felnéztem rá érdeklődve. – Ma nem megyek dolgozni, úgyis szombat van, nem várhatják el, hogy mindig dolgozzak. – mondta komolyan. Erre felcsillant a szemem, még is együtt tudjuk tölteni a nap felét legalább.

- Ez remek. – örültem meg. - Csinálok reggelit. – ültem volna fel, de visszarántott.

- Maradj még. – ölelt szorosan magához. Közel csúsztam hozzá és arcomat mellkasába temettem, így feküdtünk sokáig. Majd egy korgás törte meg a csendet. Egy kicsit éhes voltam már. Erre elnevette magát.

- Jól van, értem én. Menj csak. – puszilta meg homlokom. Kikászálódtam az ágyból és mentem reggelit csinálni. Egy kis tojásrántotta pont megfelelt. Bevittem Elinek is egy tálcán és így fogyasztottuk el ketten az ételt.

- És mit csinálunk, amíg itthon vagy? – törölgettem a tányérokat.

- Hmm…Elmehetnénk egy kis kirándulásra. Mit szólsz hozzá? – ölelte át derekam.

- Benne vagyok. – tettem az utolsó tányért is a helyére. Eli visszament valamiért a szobába én addig letörölgettem az asztalt.

- Öhm Momo… - szólt félve.

- Hm? – néztem kíváncsian rá.

- Ezt felvennéd a kedvemért? – fogta kezében egyik ruhámat. Egy fehér pántnélküli kis darab volt. Különleges alkalmakkor szoktam felvenni.

- Persze. – mondtam boldogan és már el is tűntem a fürdőben. Átöltöztem és mire kiértem Eli is eléggé kicsípte magát.

- Hova készülsz? – kérdeztem.

- Készülünk. – helyesbített.

- Készülünk? – kicsit meglepődtem. Még se felejtette volna el?

- Bizony. – húzott szorosan magához. – Boldog 4. hónapot. – mosolygott piszkosul majd megcsókolt.

- Bolond. – mondtam két csók között. – És merre felé megyünk? – érdeklődtem.

- Majd meglátod. – borzolta össze hajam. Nagyon megőrültem így kicsit jobban kicsíptem magam. Egy szolid kis smink, magas sarkú és kész.

- Hölgyem. – nyitotta ki a kocsi ajtaját.

- Köszönöm. – majd beültem. Sokáig utaztunk, míg egy számomra ismeretlen házhoz értünk. Eli kiszállt és kinyitotta az ajtót, majd kezét nyújtotta. Megfogtam és így sétáltunk be a házba.

- Wáow….ez gyönyörű. – ámuldoztam. Csodaszép nagy festmények a falon, egy gyönyörű kristály csillár, mint a mesékben.

- Gyere utánam. – ragadta meg kezem és sétáltunk az udvar felé. Kiérve az udvarra egy asztal volt megterítve. Eli kihúzta a egyik széket majd leültem rá ő pedig velem szembe.

- Ez gyönyörű… - pár könnycsepp gördült le arcomon.

- Reméltem, hogy tetszeni fog. – fogta meg kezem.