*Soohyun*
Meglepő volt, amit AJ mesélt és a szívesség is igen csak őrültség, de hát mit meg nem teszek értük? Halkan felmásztam a lépcsőn és bekopogtam Eliékhez.
- Gyere. – jött a válasz bentről. Bekukkantottam és egy videojátékozó Donghot és egy „elbújok a könyvekben, mert mindenki haragszik rám” Elit láttam.
- Eli beszélhetnénk? – néztem rá.
- Persze. – letette könyveit és már jött is ki. Lementünk a konyhába, leültünk egymással szembe és miután átgondoltam, mit és hogyan fogok kérdezni és mondani elkezdtem.
- És miről szeretnél hajnali fél2kor beszélni velem? – kérdezte.
- Eun. – szögeztem le. Erre elkomolyodott.
- Nem szeretnék róla beszélni rendben? Megyek… - állt volna fel, de ráparancsoltam.
- Elison Kim, ülj le! – mondtam komoly hangon. Kicsit megszeppenve, de visszaült helyére. – Szóval…mire jó ez a sok veszekedés? – kérdeztem.
- Már te is ezzel jössz ember? – nézett csalódottan. – Egyszerűen csak idegesít a lány érted? – suttogott.
- Nem lehet, hogy inkább szereted, és azért bánsz így vele? – tértem egyből a legfontosabb részre. Meglepődött rendesen.
- Mi?! Ezt honnan veszed? – kérdezte.
- Látni. – vontam meg a vállam. Ja látni…van egy AJnk aki elmondott mindent ember…gondoltam magamba kicsit bűnbánóan.
- Chh…AJ. – fordította el fejét. Szóval rájött, hogy elmondta nekem. – Igen, lehet még akkor, gyerekfejjel szerettem őt, de ma már nem érzek iránta semmit. – nézett szemembe. Próbálta belém beszélni azt, amiről ő is tudja, hogy nem így van.
- De ember, hiába mondta AJ, akkor is látni rajtad, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban – keltem ki magamból, pedig aztán én türelmes lény vagyok. – Legalább ha próbálnál vele beszélni, normálisan, minden bunkóság nélkül. – mondtam végül.
- Soohyun, ez a hajó már rég elment… - suttogott.
- Csak te gondolod így Eli. Attól, hogy Hoon megcsókolta még lenne esélyed, ha kihasználnád, de amilyen fatökű vagy csak ülsz a seggeden és vársz a csodára. – már tényleg elegem volt ebből. Jobbnak gondoltam, ha inkább elmegyek aludni még mielőtt jobban felidegesít. – Jó éjt Elison. – álltam fel az asztaltól. Elmentem a fürdőbe, megmostam arcomat majd aludni mentem.
*Eli*
Tényleg azt mondta fatökű vagyok? És mi?! Hogy a csodára várok? Ez nem normális…és AJ…holnap kapni fog a fejére…Bár lehet van benne igazság, amit Soohyun mondott…csak nem tudom beismerni. Lehet tényleg beszélnem kéne Eunnel? Végül is az megoldana mindent. Vagy nem? Ó ember, de bonyolult ez. Miután észbe kaptam, hogy még mindig a konyhában ülök visszamentem a szobámba és én is lefeküdtem aludni.
Másnap nagy zörgésre ébredtem. Felnéztem és Dongho videojátkozott természetesen full hangerőn.
- Dongho nem tudnád halkabbra venni? – nyomtam arcomba a párnát.
- Most már nem mindegy? Úgy is fent vagy. – bámulta a tv-t.
- Te soha nem unod meg ezt a szart?- kiabáltam a párnába.
- A-aa. Jó feszültség levezető. – csak sóhajtottam majd felültem.
- Mennyi az idő? – néztem Donghora.
- Fél1. – jött a válasz. Basszus jó sokáig aludtam.
- Mikor indulunk Szöulba? – érdeklődtem.
- AJ azt mondta, amint visszajönnek strandról. Olyan 4 fél5 fele. – bambult a tvbe.
- Hogy hogy nem mentél velük? – néztem furcsán rá ugyanis imád fürdeni.
- Nem volt sok kedvem, meg nem akartalak egyedül itthon hagyni. – pillantott rám, majd vissza a játékra.
- Oh, köszi haver. – veregettem meg vállát. Felálltam majd lementem a konyhába enni. A nap sokkal gyorsabban telt, mint ahogy azt vártam, pedig jóformán csak döglöttem az ágyba és olvastam. Arra figyeltem fel, hogy hazajöttek a fürdőből a többiek. Amint meghallottam AJ hangját futottam is le hozzá.
*reggel a strandon*
*AJ*
- Na Soohyun hogy ment? – léptem az éppen törülköző srác mellé.
- Felidegesítettem magam rajta, de a lényeget elmondtam neki. – kacsintott.
- És mit mondott? – kíváncsiskodtam.
- Először leszedte a fejem, hogy mér akarok Euről beszélni vele. Aztán azt bizonygatta, hogy ő már nem szerei őt, és hogy az a hajó már rég elment, hogy normálisan tudjon vele beszélni. – mondta.
- Lehetetlen ez az ember. Legalább ha megpróbálná…Mindegy. Azért köszönöm. – mosolyogtam.
- Ugyan. – nevetett. – Ó és még valami. Rájött, hogy te mondtad el nekem, szóval a helyedbe vigyáznék. – röhögött nagyot. Na AJ neked annyi. Bólintottam és mentem is vissza Kyuhoz.
*Délután*
*Eli*
- Ember megöllek. – estem szinte AJ elé.
- Jól van nyugi. – csitított. – Beszéljük meg négy szem közt. – húzott arrébb.
- Mért kellett Soohyunt is belekeverni? – mondtam dühösen.
- Nem kevertem bele, csak megkértem, hogy segítsen, nem ugyanaz. Aztán meg, mért tökölsz ennyit ezzel a dologgal? Rég beszéltél volna Eunnel már jó barátok lennétek minimum. – mondta szemrehányóan.
- Tényleg ennyire akarod, hogy beszéljek vele? De minek? – néztem értetlenül rá.
- Azért csezd meg, mert akkor nem szenvedsz. – ó hogy ez mért nem jutott eszembe.
- Jó. Beszélek vele. Remélem megfelel. –adtam be végül derekam. Majd megláttam Hoont. – Mikor jött vissza? – böktem felé.
- Késő este. – hangzott a válasz. Bólintottam, majd Hoon felé indultam.
- Sikerült megitatni a kutyát? – kérdeztem.
- Igen. – és ezzel le is tudta és ment is tovább.
- Chh..Nézd már. – néztem utána.
- Na gyerekek pakoljatok, megyünk haza. – kiabálta Jaeseop.
Mindenki összeszedte a cuccát és már pakoltunk is a kocsiba. Fél 5 körül sikerült elindulni és fél 7re már otthon is voltunk. Lepakoltam a cuccaimat és bedőltem az ágyamba. Holnap beszélek vele. Majd telefoncsörgés.
- Haló? – vettem fel.
- Hé, Kiseop vagyok. Megyünk ki parkba, nem tartasz velünk? – kérdezte vidám hangon.
- De ember, csak most értünk haza. – hitetlenkedtem. Ezek mennyit szeretnek lógni.
- És? – nevetett. – na gyere, kicsit bandázunk. – unszolt.
- Jól van. – engedtem végül.
- Remek. 10 perc múlva a kis parkba. – majd letette. Na Eli, készülj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése