Remember Me? - 2/2. Honnan ilyen ismerős?

*Eli*

Na kezdetét veszi az egyetemista élet. Remek. Természetesen anyám miatt kellett idejöjjek…Ő tukmálta rám az egészségügyi sulit…pedig mentem volna szívesen zenei suliba. Na mind1…

*a suliban*

Lepacsiztam Hoonnal, akivel már rég ismerjük egymást. Gyerekkorunk óta. És leültem az egyik padhoz a teremben.

Egyik pillanatban két lány lépett. Az egyik szemmel láthatóan megilletődött. Majd végigmért. Olyan ismerős az arca. De vajon honnan? Ó mind1.

Megérkezett a tanár is. El kezdte mondani a tanévrendet, a suli szabályzatot és a többit és a többit. nem igazán figyeltem rá, csak minél hamarabb túl akartam lenni az első napunkon. Végre kicsengetnek 5. óráról, összepakoltam cuccaimat és indultam volna haza, de Hoon megállított.

- Hé Eli. – mondta lihegve.

- Lefutottad a maratont vagy mi van veled? – néztem furcsán rá.

- Áááá csak neki mentem véletlen egy lánynak az osztályból, és váltottunk pár szót. Meghívtam őket délutánra a csapathoz. Gyere el te is. – fújta ki a levegőt végre.

- Nem is tudom, nincs sok kedvem most ismerkedősdid játszani… - forgattam szemem.

- Naa meglátod, jó csajok. – kacsintott.

- Jó. Elmegyek. – egyeztem végül bele.

- Remek. – ütött vállamra. – 5kor kis park. – s már futott is tovább.

Bolond ember.

Ránéztem órámra, fél3, akkor még van egy kis időm. Gyorsan hazaszaladtam, és beálltam a  zuhany alá. Jó volt lemosni a nap fáradalmait. Esküszöm a biosz tanárunk kikészített.. az a férfi valami eszméletlen hülye…hogy lehet egy ilyet tanítani engedni? Mind1 túlélem valahogy. Kijöttem a zuhany alól, felöltöztem és gyorsan bekaptam valamit.

*Egyedül élek egy jó nagy házban, amit szüleimtől kaptam durván két éve. Szeretek itt lakni már csak a környék miatt is. Nyugalmas, nem zavarnak a szomszédok, pont nekem való.*

Rápillantottam az órámra, ami félötöt mutatott, így beszálltam kocsimba és elhajtottam a megbeszélt helyre. Természetesen én érkeztem legelőször, mint mindig, de pár perc múlva megjöttek a többiek is és végül a lányok is. Hoon bemutatott minket nekik, és őket is nekünk. Szóval Eunnek hívják a lányt. Eun…Eun…

Míg ők mesélgettek magukról ezt azt én csak néztem ki a fejemből és gondolkodtam honnan ismerős..de semmire nem jutottam. Volt egy lány, még mikor nagyon kicsik voltunk, úgy 5 évesek, neki is Eun volt a rendes neve. Nagyon jó barátok voltunk, sőt, egyszer szülinapomon azt kívántam….de mikor átjöttek hozzánk és elbúcsúztak megszakadt a szívem. Elvesztettem a legjobb barátomat, igaz egy ajándékot adott, amit még azóta is őrizgetek a kiskori fényképeinkkel együtt. Kíváncsi vagyok mi lehet vele? Hol él? Mit tanul, ha tanul-e egyáltalán? És emlékszik-e még rám?

- Én…öhm…hát az az igazság, hogy én nem emlékszem, hogy itt születtem-e Szöulban vagy sem, mert mikor 8 éves voltam bevágtam a fejem és emlékezet kiesésem lett. Halványan emlékszem pár dologra, de ezeken kívül semmire. És azért döntöttem úgy, hogy ebbe a suliba jövök, mert…igazából ennek több oka is van. Először is anyukám miatt, mert ő motivált, másodszor Kyu miatt, harmadszor pedig én is szeretek segíteni embereken. – Eun meséjére akaratlanul is felfigyeltem. 8 éves kora előttről nem emlékszik semmire? Ez kemény.  A fiúk is csak csodálkoztak.

- Szóval semmire nem emlékszel 8 éves korod előttről? – Kevin a kis kíváncsi.

- A-aa, csak néhány dologra. 4 kis fiúra, egy szülinapi zsúrra és a szobámra. Semmi másra. – mondta szomorúan a lány. 4 kisfiú? Szülinapi zsúr? Itt valami nem stimmel…Lehet, hogy Ő? Nem az lehetetlen, csak egy véletlen.

Egész idő alatt nem szóltam semmit, nem tudtam eldönteni, hogy Ő-e vagy sem, inkább hallgattam, ahogy a többiek hülyülnek. Azt vettem észre, hogy valaki egyfolytában néz. Ránéztem Eunre, és valóban, engem lesett.

-  Mit bámulsz? – förmedtem rá. Nem szerettem ha néznek, kiidegelnek ezzel.

- Semmit. – kaptam a bunkó választ. Jó ha így állsz hozzám, akkor én is így fogok játszani kislány.

Időközben rendesen besötétedett. Eun úgy döntött hazamegy, aminek igencsak örültem. Miután elsétált felszabadultam és én is baromkodtam. Végül KyWon is elment. Meg kell hagyni ő jó csaj.

Mi a fiúkkal úgy terveztük maradunk még.

- Hé Eli – szólt Dongho.

- Hm? – nézte rá.

- Miért voltál egész nap csendben? – szóval feltűnt neki.

- Nem tudom. Nem olt szimpatikus ez az Eun lány, lehet azért. -  nem volt szimpatikus? De igen, még se tudtam elviselni, hogy a közelemben van.

- Na de mi bajod vele? Pont hozzád illik. Ugyanolyan csendes és mogorva mint te Elison Kim – nevetett  AJ.

- Nagyon vicces. – flegmáztam.

- Óóóóó sziasztok – jelent meg végül Soohyun is. – na, miről maradtam le? – kérdezte vidáman.

- Semmiről. – mondtam hirtelen.

- Ne is foglalkozz vele. – legyintett Hoon. – két tök jó csajjal beszélgettünk, meg baromkodtunk, csak ez a hülye gyerek egész idő alatt kussba ült. – mutatott rám Hoon.

- Ó értem. – bólogatott Soohyun. És este többi részét tovább hülyültük míg el nem fáradtunk és mind hazamentünk.