Remember Me? - 15. Menjünk bulizni!

*Momo*

- Nos mit szóltok hozzá? – érdeklődött Seopie.

- Hmm… - hümmögött Dongho. Mindenki nagy gondolkodóba esett, mi legyen.

- Naaaaa sráááácok – szinte már-már könyörgött a vöröske.

- Menjünk el – mondta vidáman Kyu.

- Ezaz. – ütött a levegőbe vidáman Kiseop.

- Akkor gyerünk öltözni. – hessegette ki a srácokat Kyu. – Ember – nézett rám komolyan – ezek kajak őrültek. – nevetett.

- Azok. – mosolyogtam és bámultam az ajtót. A ház lecsendesedett, ahogy a srácok elmentek. Kicsit idegesített is ez a csend, de néha ez is kell.

- Na akkor keressünk valami göncöt. – nyitotta ki szekrénye ajtaját a lány. – Szerinted mit vegyek fel? – állt csípőre tett kézzel és állát piszkálta.

- Annyi ruhád van, válassz ki egyet közülük. – nevettem. Tényleg sok ruhája volt és ezeket általában az egész ház minden egyes szegletén megtalálni. Rendetlen egy lány, de én így szeretem.

- Ajj, de ajj.. – vakarta fejét. – Szerinted AJ minek örülne? - kutakodott egy keveset és elővett 3 ruhát. – Ennek? – tett maga elé egy rózsaszín térdig érő passzos ruhát… - vagy ennek? – majd egy fekete combig érő szintén passzos ruhát, amin egy fekete rózsa díszelgett bal vállánál. – vagy pedig ennek? – végül egy fehér pántnélküli darabot mutatott.

- Öhmm…. – néztem ide-oda a ruhák között. – szerinteeeem aaa…- vakartam fejem. – Az. – mutatta a fehérre. – Az a legjobb. – vágtam hülye fejet hozzá.

- Tuti? Nem kurvás nagyon? – méregette magát a tükörben.

- Te…akkor miért mutattad meg? – karba tett kézzel ültem.

- Jójó igazad van. Ez lesz a legjobb. – elégedett meg végül ruhával. – és te? Miben jössz? – fordult felém.

- Passz… - vontam meg vállam. – Majd keresek valamit aztán oké. – forgattam szemeim. Nem szerettem nagyon bulizni járni, mindig csak Kyu kedvéért mentem el, soha nem önszántamból.

- Na most az egyszer csípd már ki magad. – kérlelt barátnőm.

- Nem akarom…

- Eli kedvéért. – rebegtette szempilláit. Sóhajtottam és megadtam magam.

- De csak most. – mutattam fenyegetőn mutató ujjammal, hogy még csak meg se próbáljon máskor Elivel előjönni.

- Rendben. – bólogatott, mint egy kiskutya. – Na mutasd mid van, nem mintha nem ismerném már eléggé a ruhatárad. – indult meg a szekrényem felé. Nekem nem volt annyi ruhám, mint neki, de azért én is elő tudtam állni pár különleges ruhadarabbal.

- Neked nincsenek normális ruháid? – dobálta ki felsőimet.

- Kyu – szóltam – ha kinyitod azt a felét – mutattam a szekrény bal oldalára – akkor több mindent találsz. – érdeklődve fordult az említett hely felé és kinyitotta az ajtót. Amikor meglátta milyen ruhák vannak benne el kezdett visítozni.

- Úristen Momo ezeket a ruhákat miért nem mutattad eddig? – őrjöngött. – Hordhatnád őket többször is. – nézett vádlón rám. Csak vállat vontam és megindultam én is a szekrény felé.

- Gyere csak ide. – csoszogott közelebb hozzám Kyu és hozzám mért egy hosszú sötétkék selyemruhát. – Nem, ez nem jó… - ingatta fejét. Kicsit turkált még a cuccaim közt majd felkiáltott. – EZ LESZ AZ! – vett ki egy tűzpiros pántnélküli ruhát. Semmi extra nem volt ebben a ruhában mégis nagyon vadító és szexi volt. – Ezt kell felvenned megértetted? – parancsolt rám.

- Igen is asszonyom! – vágtam haptákba magam.

- Hülye. – nevetett. – Na vedd fel. Már kíváncsi vagyok. – tapsikolt. Elvettem tőle a ruhát majd gyorsan átöltöztem. A ruha combomig ért. Nem szerettem a túl rövid ruhákat, de még magamat is meglepve egész jól néztem ki.

- Hűűűű – ámult Kyu. – Még a végén féltékeny leszek. – nézet nagy szemekkel. – Csak aztán el ne vedd a pasimat. – nevetett.

- Bolond. – nevettem vele. – tudod, hogy soha nem tennék olyat, meg hát Eli. – pirultam el.

- Igaz is. – mosolygott. – Picit bele kéne húzni, mert a fiúk mindjárt itt vannak. – nézett az órára. Majd ő is átöltözött. Mivel elég szexinek éreztem magam – igen szexinek ami nem sokszor fordul elő… - így egy kicsit vadabb sminket tettem arcomra. Jól kihúzott szemek, vörös rúzs. Kell ennél több? Majd a ruház illő táska és vörös magas sarkú és kész is voltam majdnem. Még régebben anyutól kaptam egy Gabriella Sabatini Sabatini parfümöt. ezt csak kivételes alkalmakkor használtam, így nem is fogyott sok belőle. A levegőbe fújtam párszor majd alá álltam így rám szállt a permet. Most már teljesen kész voltam már csak Kyura vártam.

Kopogtattak.

- Kyu siess. – kiabáltam a szobája felé.

- Megyek rögtön. – kiáltott vissza. Pár perc múlva már ő is magas sarkúját vette és már mehetünk is.

- Te sem panaszkodhatsz ám. – böktem oldalba könyökömmel.

- Ugyan. – legyintett. – Ennél szoktam sokkal szebb is lenni. – kacsintott.

- Ennél már hova? – kacagtam fel.

Türelmetlen kopogás szakított félbe minket.

- Jól van már. – tipegett az ajtóhoz a lány. Kinyitotta és egy kiöltözött AJ állt az ajtóban egy szál vörös rózsával a kezében.

- Ezt a szép hölgynek. – nyújtotta a virágot Kyunak.

- Óóóó köszönöm. – hatódott meg KyuWon és megcsókolta párját. A mai napig nem tudja senki csak ők ketten, hogy hogyan jöttek össze. Pedig mindenki kíváncsi volt rá, de ők letudták azzal, hogy elmentek vacsorázni és akkor, de tudtuk, hogy nem ez az igaság, de inkább rájuk hagytuk.

Ezen a kis romantikán nem tudtam nem mosolyogni. Nagyon aranyosak együtt.

- Hozzatok kabátot, mert hideg van kint. – figyelmeztetett Jaeseop. Felvettük kabátunkat és mentünk is.

- A többiek? – néztem körbe, ahogy leértünk a lépcsőn.

- Passz. – vont vállat AJ. – Azt mondták nem sokára itt vannak. – nézett ő is körbe. És valóban Eli és Dongho kivételével mindenki megérkezett.

- Öhm. Eli? – néztem kérdőn Kiseopra. Csak csóválta fejét. Majd megszólalt a telefonom. Dongho volt az.

- Szia Noona. – először szólított így mióta ismertük egymást.

- Mióta Noonázol te engem? – nevettem a telefonba.

- Mostantól. A lényegre térve én és Eli egy picit később megyünk, úgy hogy nyugodtan elindulhattok. – mondta.

- Hogyhogy később jöttök? – biggyesztettem le szám.

- Elinek közbe jött valami fontos és kérte, hogy segítsek neki. – mondta unott hangon.

- Ó értem… Akkor majd ott. – próbáltam mosolyogni.

- Rendben. Szia Noona.

- Szia. – tettem le a telefont.

- Mi a baj Momo? – nézett aggódva Hoon.

- Dongho és Eli később jönnek, mert Elinek közbe jött valami fontos és Dongho segít neki elrendezni… - mondtam picit fájó szívvel.

- Ne aggódj, jönni fognak. – simogatta meg hátam a srác.

- Jól van. Menjünk. – indultam meg a kocsik felé. Picit rosszul esett, hogy Eli nincs itt, de ha valami fontos dolga van.

- Ó egyébként.. – szállt be mellém Hoon. – csinos vagy. – jegyezte meg.

- Köszönöm. – mosolyogtam.

- Öhm…Momo?! – szólt a hátsó ülésről Kiseop.

- Hm? – fordultam hátra.

- Ezt a szemedre kéne tenni. – tett egy kendőt szemem elé.

- Miért is? – lepődtem meg. Csak megvonta vállát és felkötötte a kendőt. – De minek kell ez? Nem szeretem a sötétet. – nyafogtam, mint egy kislány, de közben nevettem is.

- Passzolom. – hallottam Kiseop hangját.