*Eli*
A többiek unszolására, hogy kérjek bocsánatot – amihez persze semmi kedvem - én is visszamentem Szöulba, Hoon után kb 5 percre. Éreztem, hogy ő is Eunhöz tart és valamiért elfogott a féltékenység. Tövig nyomtam a pedált, hogy utolérjem. Sikerült is félúton. Onnantól végig óvatosan követtem egészen Kyuék házáig, ott leparkoltam pár házzal arrébb és vártam mi történik. Mivel nem bírtam magammal, Hoon után mentem. Óvatosan benyitottam Eunékhez és akármilyen gonoszság is, de hallgatóztam.
- Nos igen…az… szóval…én…szeretlek Eun. – mondta Hoon. Erre igen csak ledöbbentem, és ahogy hallottam a lány is. Nem lehet, hogy Hoon elvegye tőlem Őt.
- Nem mondom, hogy nem kedvellek, mert akkor hazudnék, de én most egyelőre nem szeretnék senkivel járni. – szóval kedveli Hoont. Lehet örökre elástam magam számára? Hát rendben, ez nem fogja azt jelenteni, hogy kedvesebben bánok vele…Megásta a sírját Kicsi. De mit is tettem én azért, hogy kedveljen engem?! Semmit. Nem baj, ezek után nem is fogok…. Túl nagy a csend odabent…Csak nem? Bepillantottam és Hoon megcsókolta Eunt. Kikerekedett szemekkel néztem, majd észbe kaptam, halkan becsuktam az ajtót és lefutottam a kocsimhoz. Elővettem a telefonom. Most az egyszer még kicseszek veled Hoon barátom. És felhívtam, mondván nézze meg van-e elég vize a kutyámnak otthon. Majd beszálltam és amilyen gyorsan csak tudtam visszamentem a nyaralóba. Olyan fél 1 körül értem vissza. Meglepődtem, mert még mindenki fent volt.
- Bocsánatot kértél tőle? – nézett szúrós szemekkel AJ.
- Nem, és nem is fogok. – vontam meg vállam.
- Eli!!- förmedt rám.
- Ne Eliz… - emeltem fel hangom. – AJ…tudtad, hogy Hoon oda meg vissza van érte? És, hogy a kicsi Eun is kedveli őt? – mondtam szemrehányásként. – Ó és azt majd elfelejtettem, hogy 2 órája csókolta meg Hoon őt. – kacsintottam.
- Hogy mi? – nézett nagy szemekkel. – Hoon megcsókolta? – mint aki rosszul hallotta. – és most mihez fogsz kezdeni? – figyelte arcom.
- Semmihez. Had jöjjenek csak össze..érdekel is engem.. – majd megfogtam és felmentem a szobámba.
*AJ*
Megdöbbentett, amit Eli mondott. Hoon tényleg megcsókolta Eunt? Már csak azt nem értem, ha Eli még mindig szereti őt, ennyi év után is, miért nem tesz érte? Kire hallgatna, ha rám már nem? Viszont megígértem neki, hogy nem mondom el még se Donghonak se Hoonnak, hogy ki valójában Eun, akkor maradt Kyu Soohyun és Kevin. Kyuval nem szeretnék beszélni, mert szegénynek van így is elég baja. Kevin? Á Kevin tovább mondaná amilyen kis őrült. Soohyun? Semmi köze a múltunkhoz, nem is mondaná vissza senkinek, és teljes mértékben megbízható. Rendben, akkor Soohyun. Eldöntöttem és mentem is Soohyunhoz.
- Soohyun beszélhetnénk? – álltam mellé. Épp az evésből zökkentettem ki, de muszáj.
- Hogyne. – mondta vidáman. – Miről lenne szó? – ütögette meg maga mellett a helyet. Leültem mellé és neki is láttam.
- Emlékszel mikor meséltük, hogy Hoon, Eli, Dongho és én együtt nőttünk fel? – néztem kíváncsian. Erre csak bólogatott. – Nos, volt velünk egy lány is egy felejthetetlen, aranyos lány aki Eli gyerekkori szerelme. – teljes odafigyeléssel nézte arcomat. – Ez a lány Eun. – szögeztem le.
- Eun?! – nézett nagyot.
- Ssshh. – parancsoltam rá.
- Bocsii. – suttogott.
- Szóval…igen Eun az, és Eli még mindig szereti őt, de van egy kis bökkenő. – álltam meg mondandóm közepén, had dolgozza fel az eddigieket.
- Bökkenő? – látom jól figyelt.
- Mesélte Eli, amikor elküldtük Kyuval, hogy kérjen bocsánatot Euntől a mai dolog miatt hallotta, hogy Hoon szerelmet vall illetve látta, hogy megcsókolja. Eli úgy döntött ő nem fog tenni semmit az érdekében, hogy Eun ráfigyeljen…ezáltal…
- Ezáltal hagyja, hogy Hoon megszerezze. – szakított félbe. Látom gyorsan dolgozik az agya. Egy bólintással nyugtáztam, hogy igaza van.
- És szeretném, ha valamilyen úton-módon beszélj Elivel, hogy ne adja fel. – tértem a lényegre.
- Én beszéljek vele? Nehezet kérsz AJ, nagyon nehezet. – vakarta tarkóját. – Mégis hogy beszélhetnék vele, hisz én nem veletek nőttem fel, és Eunről semmit nem meséltetek soha. – mondta.
- Tudom, de azt is tudom, hogy ezt te megoldod simán. – tettem vállára kezem. Sóhajtott.
- AJ,AJ,AJ…nem is te lennél. – nevetett. – Megpróbálom. – mondta szelíden. Majd felállt, de hirtelen vissza is ült. – Tényleg! És mi van Kyuval? – lökdöste karomat.
- Kyuval? Mármint?...Semmi. – fogtam fejem.
- Ne csináld már! – nézett nagy szemekkel. – Nem vitted még el vacsorázni? Pedig mondtam, hogy az a legjobb ötlet. – mondta viccesen.
- Ááá…majd ha visszamegyünk Szöulba. – próbáltam mosolyogni, pedig tudtam, Kyu soha nem fog velem összejönni.
- Ez a beszéd. – nevetett. – Na de fiam, akkor megyek is. – mutatott a lépcső felé, és ment is Elihoz. Ez az ember nagyon őrült. Nem is csodálom, hogy a mi kis úgymond „bandavezérünk”. Mindig segít, ha baj van, és mindenkit ugyanúgy szeret, ezért is szeretjük őt nagyon.
Most, hogy nagyjából letudtam Elit elmentem és lefeküdtem, mert iszonyat fáradt voltam. Majd holnap kikérdezem Soohyunt hogy sikerült neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése